11 ¹Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. ²Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségből valók nekitámadtak, ³és azt mondták: »Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!«
⁴Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: ⁵»Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért. ⁶Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszómászókat és égi szárnyasokat láttam. ⁷Szózatot is hallottam, amely felszólított: ‘Kelj föl Péter, öld meg és edd!’ ⁸Én azonban azt mondtam: ‘Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!’ ⁹Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: ‘Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.’ ¹⁰Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe. ¹¹Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám. ¹²Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. ¹³Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: ‘Küldj Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak; ¹⁴ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.’ ¹⁵Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. ¹⁶Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: ‘János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni’. ^{(1,5; Lk 3,16) 17}Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?«
¹⁸Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: »Tehát a pogányoknak is megadta Isten az életadó bűnbánatot!«
¹⁹Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elől szétszóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak, csak a zsidóknak. ²⁰Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutottak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. ²¹Az Úr keze velük volt, úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz.
²²Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. ²³Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, ²⁴mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. ²⁵Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy felkeresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. ²⁶Egy álló esztendőn át jelen voltak az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat keresztényeknek. ²⁷Azokban a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antióchiába, ²⁸és az egyikük, név szerint Agabusz, felállt, és a Lélek által kijelentette, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. ²⁹A tanítványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küldeni fog valamit a Júdeában lakó testvérek megsegítésére, mindenki tehetsége szerint. ³⁰Ezt meg is tették, és elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet