A pogánymisszió kezdetei.

Kornéliusz látomása.

10 ¹Cezáreában élt akkor egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliainak nevezett zászlóalj századosa. ²Jámbor és istenfélő ember volt egész házanépével együtt. Sok alamizsnát osztott ki a nép között, és állandóan imádkozott Istenhez. ³Egyszer a nap kilencedik órájában egy látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala belép hozzá és megszólítja: „Kornéliusz!” ⁴Ő rátekintett és megrémülve kérdezte: „Mi az, Uram?” Az így szólt: „Imádságaid és alamizsnád fölszálltak Isten színe elé s ő megemlékezett róluk. ⁵Azért most küldj néhány embert Joppéba, és hívasd ide Simont, akit más néven Péternek hívnak. ⁶Ez egy bizonyos Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában vendégeskedik. (Ő majd megmondja neked mi tévő légy.)” ⁷A hírhozó angyal távozása után magához hívatott két cselédet és egy parancsnoksága alatt álló istenfélő katonát. ⁸Mindent elbeszélt nekik s aztán elküldte a őket Joppéba.

Péter joppéi látomása.

⁹Másnap, mikor ezek úton voltak és már közeledtek a városhoz, Péter körülbelül a hatodik óra felé fölment a tetőre imádkozni. ¹⁰Közben megéhezett s enni szeretett volna. Mialatt ennivalót készítettek számára, elragadtatásba esett. ¹¹Látta, hogy megnyílik az ég és valami lepedőféle ereszkedik le négy csücskénél fogva a földre. ¹²Mindenféle négylábú állat, földi csúszómászó és égi madár volt benne. ¹³„Rajta Péter, szólt hozzá egy hang, öld meg és egyél!” ¹⁴„Szó sincs róla Uram, felelte Péter, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset vagy tisztátalant.” ¹⁵De a hang újból, másodszor is rászólt: „Amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak!” ¹⁶Ez harmadszor is megismétlődött, s végül a tárgy hirtelen fölemelkedett az égbe.

Kornéliusz küldöttei Péterhez érkeznek.

¹⁷Péter még azon tűnődött, mit jelenthet ez a látomás, amelyben része volt, mikor Kornéliusz küldöttei Simon háza után tudakozódva megálltak a kapu előtt. ¹⁸Hangos szóval érdeklődtek, hogy Simon, más nevén Péter, ott van-e szálláson. ¹⁹Amint tehát Péter a látomáson töprengett, azt mondta neki a Lélek: „Nézd, három ember keres téged. ²⁰Azonnal menj le hozzájuk. Ne tétovázz, hanem menj velük, mert én küldtem őket.” ²¹Erre Péter lement az emberekhez és így szólt: „Én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?” ²²Azok így feleltek: „Kornéliusz százados, aki az egész zsidó lakosság tanúsága szerint derék és istenfélő férfi, egy szent angyaltól intést kapott, hogy hívasson téged házába és hallgassa meg beszédedet.” ²³Erre betessékelte a házba és vendégül látta őket.

Péter meglátogatja Kornéliuszt.

²³Másnap velük együtt útnak indult. ²⁴Néhány joppéi testvér is velük tartott. Következő nap beértek Cézáreába. Kornéliusz már várta őket; rokonait és bizalmas barátait is egybehívta. ²⁵Mikor Péter odaért, Kornéliusz elébe sietett és lábához borulva hódolt előtte. ²⁶Péter azonban fölemelte őt és azt mondta: „Kelj föl, hiszen én is csak ember vagyok.” ²⁷Mikor azután vele beszélgetve beljebb került és ott találta a nagy számban egybegyűlteket, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: ²⁸„Tudjátok, mennyire tilos a zsidó embernek, hogy idegenhez csatlakozzék vagy vele érintkezzék. Nekem azonban Isten tudomásomra hozta, hogy egy ember sem nevezhető közönségesnek vagy tisztátalannak. ²⁹Ezért ellenkezés nélkül eleget tettem a meghívásnak. Most viszont szeretném tudni, mi célból hívattatok engem?” ³⁰„Éppen most van négy napja, felelte Kornéliusz, hogy a kilencórai imádságot végeztem házamban. ³¹Egyszer csak egy ragyogó ruhájú férfi jelent meg előttem és ezt mondta:
Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságodat és megemlékezett alamizsnáidról. ³²Küldj ezért Joppéba és hívasd Simont, akit más néven Péternek hívnak s aki Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában tartózkodik. ³³Tüstént üzentem tehát érted és te voltál olyan szíves és eljöttél. Most tehát mindnyájan az Úr színe előtt várjuk, hogy meghallgassuk mindazt, amire neked az Úr megbízatást adott.” ³⁴Ekkor Péter így kezdett beszélni: „Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. ³⁵Ellenkezőleg, bármely nemzethez
tartozó ember kedves előtte, ha eltölti az ő félelme és igaz tetteket visz végbe. ³⁶Ő Izrael fiai előtt hallatta szavát, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura. ³⁷Ti tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában a János által hirdetett keresztség után, ³⁸s hogy miként kente föl Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal; s ez ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtől megszálltakat, mert vele volt az Isten. ³⁹Mi tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben vett. Őt ugyan keresztfára feszítették és megölték, ⁴⁰de Isten harmadnapon föltámasztotta és nyilvánvalóan megmutatta, ⁴¹ha nem is az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk holtából való föltámadása után. ⁴²Ő megparancsolta nekünk: hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten élők és holtak bírájául rendelt. ⁴³Valamennyi próféta tanúságot tesz róla, hogy mindaz, aki hisz benne, általa elnyeri bűnei bocsánatát.” ⁴⁴Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták. ⁴⁵A zsidókeresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. ⁴⁶Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. ⁴⁷„Meg lehet tagadni azoktól a keresztvizet, szólalt meg ekkor Péter, akik éppen úgy elnyerték a Szentlelket, mint mi?” ⁴⁸Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Tőle pedig azt kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet