Keresés a Bibliában

Az ősegyház elterjedése a pogányok között.

10 1Cezáreában élt akkor egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliainak nevezett zászlóalj századosa. 2Jámbor és istenfélő ember volt egész házanépével együtt. Sok alamizsnát osztott ki a nép között, és állandóan imádkozott Istenhez. 3Egyszer a nap kilencedik órájában egy látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala belép hozzá és megszólítja: „Kornéliusz!” 4Ő rátekintett és megrémülve kérdezte: „Mi az, Uram?” Az így szólt: „Imádságaid és alamizsnád fölszálltak Isten színe elé s ő megemlékezett róluk. 5Azért most küldj néhány embert Joppéba, és hívasd ide Simont, akit más néven Péternek hívnak. 6Ez egy bizonyos Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában vendégeskedik. (Ő majd megmondja neked mi tévő légy.)” 7A hírhozó angyal távozása után magához hívatott két cselédet és egy parancsnoksága alatt álló istenfélő katonát. 8Mindent elbeszélt nekik s aztán elküldte a őket Joppéba.

Péter joppéi látomása.

9Másnap, mikor ezek úton voltak és már közeledtek a városhoz, Péter körülbelül a hatodik óra felé fölment a tetőre imádkozni. 10Közben megéhezett s enni szeretett volna. Mialatt ennivalót készítettek számára, elragadtatásba esett. 11Látta, hogy megnyílik az ég és valami lepedőféle ereszkedik le négy csücskénél fogva a földre. 12Mindenféle négylábú állat, földi csúszómászó és égi madár volt benne. 13„Rajta Péter, szólt hozzá egy hang, öld meg és egyél!” 14„Szó sincs róla Uram, felelte Péter, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset vagy tisztátalant.” 15De a hang újból, másodszor is rászólt: „Amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak!” 16Ez harmadszor is megismétlődött, s végül a tárgy hirtelen fölemelkedett az égbe.

Kornéliusz küldöttei Péterhez érkeznek.

17Péter még azon tűnődött, mit jelenthet ez a látomás, amelyben része volt, mikor Kornéliusz küldöttei Simon háza után tudakozódva megálltak a kapu előtt. 18Hangos szóval érdeklődtek, hogy Simon, más nevén Péter, ott van-e szálláson. 19Amint tehát Péter a látomáson töprengett, azt mondta neki a Lélek: „Nézd, három ember keres téged. 20Azonnal menj le hozzájuk. Ne tétovázz, hanem menj velük, mert én küldtem őket.” 21Erre Péter lement az emberekhez és így szólt: „Én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?” 22Azok így feleltek: „Kornéliusz százados, aki az egész zsidó lakosság tanúsága szerint derék és istenfélő férfi, egy szent angyaltól intést kapott, hogy hívasson téged házába és hallgassa meg beszédedet.” 23Erre betessékelte a házba és vendégül látta őket.

Péter meglátogatja Kornéliuszt.

23Másnap velük együtt útnak indult. 24Néhány joppéi testvér is velük tartott. Következő nap beértek Cézáreába. Kornéliusz már várta őket; rokonait és bizalmas barátait is egybehívta. 25Mikor Péter odaért, Kornéliusz elébe sietett és lábához borulva hódolt előtte. 26Péter azonban fölemelte őt és azt mondta: „Kelj föl, hiszen én is csak ember vagyok.” 27Mikor azután vele beszélgetve beljebb került és ott találta a nagy számban egybegyűlteket, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: 28„Tudjátok, mennyire tilos a zsidó embernek, hogy idegenhez csatlakozzék vagy vele érintkezzék. Nekem azonban Isten tudomásomra hozta, hogy egy ember sem nevezhető közönségesnek vagy tisztátalannak. 29Ezért ellenkezés nélkül eleget tettem a meghívásnak. Most viszont szeretném tudni, mi célból hívattatok engem?” 30„Éppen most van négy napja, felelte Kornéliusz, hogy a kilencórai imádságot végeztem házamban. 31Egyszer csak egy ragyogó ruhájú férfi jelent meg előttem és ezt mondta:
Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságodat és megemlékezett alamizsnáidról. 32Küldj ezért Joppéba és hívasd Simont, akit más néven Péternek hívnak s aki Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában tartózkodik. 33Tüstént üzentem tehát érted és te voltál olyan szíves és eljöttél. Most tehát mindnyájan az Úr színe előtt várjuk, hogy meghallgassuk mindazt, amire neked az Úr megbízatást adott.” 34Ekkor Péter így kezdett beszélni: „Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató. 35Ellenkezőleg, bármely nemzethez
tartozó ember kedves előtte, ha eltölti az ő félelme és igaz tetteket visz végbe. 36Ő Izrael fiai előtt hallatta szavát, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura. 37Ti tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában a János által hirdetett keresztség után, 38s hogy miként kente föl Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal; s ez ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtől megszálltakat, mert vele volt az Isten. 39Mi tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben vett. Őt ugyan keresztfára feszítették és megölték, 40de Isten harmadnapon föltámasztotta és nyilvánvalóan megmutatta, 41ha nem is az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk holtából való föltámadása után. 42Ő megparancsolta nekünk: hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten élők és holtak bírájául rendelt. 43Valamennyi próféta tanúságot tesz róla, hogy mindaz, aki hisz benne, általa elnyeri bűnei bocsánatát.” 44Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták. 45A zsidókeresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad. 46Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. 47„Meg lehet tagadni azoktól a keresztvizet, szólalt meg ekkor Péter, akik éppen úgy elnyerték a Szentlelket, mint mi?” 48Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Tőle pedig azt kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF