Keresés a Bibliában

A halottak föltámadása

15 1Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok és szilárdan kitartotok benne. 2Általa üdvösségre is juttok, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké. 3Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja. 4Eltemették és harmadnapon föltámadt. Ez is az Írás szerint. 5Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek. 6Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb még ma is él, néhány pedig már meghalt. 7Azután Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak. 8Mindnyájuk után pedig, mint elvetéltnek, nekem is megjelent. 9Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát. 10De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem. 11Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké.

Ha Krisztus föl nem támadt volna.

12Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus föltámadt holtából, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs föltámadás? 13Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek. 15Sőt még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istennel szemben arról tanúskodunk, hogy Krisztust föltámasztotta, noha nem támasztotta föl, ha a halottak egyáltalán nem támadnak föl. 16Ha ugyanis a halottak nem támadnak föl, akkor Krisztus sem támadt föl. 17Ha pedig Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. 18Sőt azok is, akik elhunytak Krisztusban, elvesztek. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél.

Krisztus a holtak elsőszülöttje.

20Ám Krisztus föltámadt holtából, mint a holtak zsengéje. 21Egy ember által jött a halál, egy ember által jön a holtak föltámadása is. 22Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre kelnek. 23Mindenki amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor eljön. 24Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt. 25Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti. 26Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert „lába alá vetett mindent”. 27Mikor arról van szó, minden alája van vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. 28Mikor pedig majd minden alája lesz rendelve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki. Akkor Isten lesz minden mindenben.

A tagadás értelmetlensége.

29Mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak föl, miért keresztelkednek meg értük? 30Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek szüntelen? 31Mindennap kész vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunk Jézus Krisztusban. 32Mit használ nekem, hogy Efezusban férfiasan küzdöttem a vadállatokkal? Ha a halottak nem támadnak föl, akkor csak „együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk!” 33Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. 34Legyetek józanok, amint illik, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Mindezt azért mondom, hogy szégyelljétek magatokat.

A föltámadt test tulajdonságai.

35De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak föl a holtak? Milyen testtel jönnek majd elő? 36Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak (előbb) meg nem hal. 37Amit vetsz, nem a növény, mely csak azután fejlődik, hanem a puszta mag, például búzaszem, vagy más egyéb. 38Isten pedig testet ad neki tetszése szerint, mégpedig minden magnak a neki megfelelő testet. 39Nem minden test egyforma, mert más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. 40S van égi test, meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. 41Más a nap sugárzása, más a hold fényessége, más a csillagok tündöklése; sőt egyik csillag fényessége is különbözik a másikétól. 42Ilyen a holtak feltámadása is.
Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. 43Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. 44Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl. 45Ha van érzéki test, van szellemi test is, amint az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. 46De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. 47Az első ember a földből való, földi; a második a mennyből való, (mennyei). 48Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. 49Ezért, amint magunkon hordozzuk a földi ember alakját, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni.

A jövendő átalakulás és a végső győzelem.

50Arról azonban biztosítlak testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. 51Nézzétek, titokba avatlak titeket: nem halunk meg ugyan mindnyájan, de mindnyájan eltávozunk, 52hirtelen egy szempillantás alatt, a végső
harsonaszóra. Megszólal a harsona, mire a holtak romlatlanságra támadnak föl, mi pedig elváltozunk. 53Ennek a romlandó testnek föl kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. 54Mikor pedig a romlandó test romlatlanságba öltözik, s a halandó halhatatlanságba, akkor válik valóra az Írás szava: 55„A győzelem elnyelte a halált:
halál, hol a te győzelmed?
Halál, hol a te fullánkod?” 56A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 57De Istennek hála! Ő segít minket győzelemre Urunk Jézus Krisztus által. 58Legyetek tehát állhatatosak és rendíthetetlenek, szeretett testvéreim! Fáradjatok minél többet az Úr ügyéért szüntelen, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF