A halottak föltámadása

Krisztus föltámadása.

15 ¹Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok és szilárdan kitartotok benne. ²Általa üdvösségre is juttok, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek. Különben hiába lettetek volna hívőkké. ³Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az Írás is mondja. ⁴Eltemették és harmadnapon föltámadt. Ez is az Írás szerint. ⁵Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek. ⁶Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbb még ma is él, néhány pedig már meghalt. ⁷Azután Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak. ⁸Mindnyájuk után pedig, mint elvetéltnek, nekem is megjelent. ⁹Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát. ¹⁰De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt. Többet fáradtam mindnyájuknál, igaz ugyan, hogy nem én, hanem Isten kegyelme velem. ¹¹Tehát akár én, akár ők: ugyanazt hirdetjük s ezért lettetek hívőkké.

Ha Krisztus föl nem támadt volna.

¹²Ha tehát azt hirdetjük, hogy Krisztus föltámadt holtából, hogyan állíthatják néhányan közületek, hogy nincs föltámadás? ¹³Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. ¹⁴Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek. ¹⁵Sőt még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istennel szemben arról tanúskodunk, hogy Krisztust föltámasztotta, noha nem támasztotta föl, ha a halottak egyáltalán nem támadnak föl. ¹⁶Ha ugyanis a halottak nem támadnak föl, akkor Krisztus sem támadt föl. ¹⁷Ha pedig Krisztus nem támadt föl, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. ¹⁸Sőt azok is, akik elhunytak Krisztusban, elvesztek. ¹⁹Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, szánalomra méltóbbak vagyunk minden embernél.

Krisztus a holtak elsőszülöttje.

²⁰Ám Krisztus föltámadt holtából, mint a holtak zsengéje. ²¹Egy ember által jött a halál, egy ember által jön a holtak föltámadása is. ²²Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre kelnek. ²³Mindenki amikor sorra kerül: az első Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak, amikor eljön. ²⁴Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt. ²⁵Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti. ²⁶Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert „lába alá vetett mindent”. ²⁷Mikor arról van szó, minden alája van vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. ²⁸Mikor pedig majd minden alája lesz rendelve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki. Akkor Isten lesz minden mindenben.

A tagadás értelmetlensége.

²⁹Mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak föl, miért keresztelkednek meg értük? ³⁰Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek szüntelen? ³¹Mindennap kész vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunk Jézus Krisztusban. ³²Mit használ nekem, hogy Efezusban férfiasan küzdöttem a vadállatokkal? Ha a halottak nem támadnak föl, akkor csak „együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk!” ³³Ne engedjétek magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. ³⁴Legyetek józanok, amint illik, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Mindezt azért mondom, hogy szégyelljétek magatokat.

A föltámadt test tulajdonságai.

³⁵De azt kérdezhetné valaki, hogyan támadnak föl a holtak? Milyen testtel jönnek majd elő? ³⁶Oktalan! Amit elvetsz, nem kel életre, hacsak (előbb) meg nem hal. ³⁷Amit vetsz, nem a növény, mely csak azután fejlődik, hanem a puszta mag, például búzaszem, vagy más egyéb. ³⁸Isten pedig testet ad neki tetszése szerint, mégpedig minden magnak a neki megfelelő testet. ³⁹Nem minden test egyforma, mert más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. ⁴⁰S van égi test, meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. ⁴¹Más a nap sugárzása, más a hold fényessége, más a csillagok tündöklése; sőt egyik csillag fényessége is különbözik a másikétól. ⁴²Ilyen a holtak feltámadása is.
Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. ⁴³Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. ⁴⁴Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl. ⁴⁵Ha van érzéki test, van szellemi test is, amint az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. ⁴⁶De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. ⁴⁷Az első ember a földből való, földi; a második a mennyből való, (mennyei). ⁴⁸Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. ⁴⁹Ezért, amint magunkon hordozzuk a földi ember alakját, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni.

A jövendő átalakulás és a végső győzelem.

⁵⁰Arról azonban biztosítlak testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. ⁵¹Nézzétek, titokba avatlak titeket: nem halunk meg ugyan mindnyájan, de mindnyájan eltávozunk, ⁵²hirtelen egy szempillantás alatt, a végső
harsonaszóra. Megszólal a harsona, mire a holtak romlatlanságra támadnak föl, mi pedig elváltozunk. ⁵³Ennek a romlandó testnek föl kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. ⁵⁴Mikor pedig a romlandó test romlatlanságba öltözik, s a halandó halhatatlanságba, akkor válik valóra az Írás szava: ⁵⁵„A győzelem elnyelte a halált:
halál, hol a te győzelmed?
Halál, hol a te fullánkod?” ⁵⁶A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. ⁵⁷De Istennek hála! Ő segít minket győzelemre Urunk Jézus Krisztus által. ⁵⁸Legyetek tehát állhatatosak és rendíthetetlenek, szeretett testvéreim! Fáradjatok minél többet az Úr ügyéért szüntelen, hiszen tudjátok, hogy fáradozástok az Úrban nem hiábavaló.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet