A nyelvek adománya és a prófétálás.

14 ¹Törekedjetek a szeretetre!
Keressétek buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok. ²Aki ugyanis az elragadtatás nyelvén szólal meg, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Senki sem érti, mert a Lélektől indítva mond titokzatos dolgokat. ³Aki viszont prófétál; emberek épülésére, buzdítására és vigasztalására beszél. ⁴Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak önmagának épülésére szolgál, aki azonban prófétál, (Isten) egyházának épülésére. ⁵Szeretném ugyan, hogy mindannyian az elragadtatás nyelvén szóljatok, de még inkább, hogy prófétáljatok, mert aki prófétál, nagyobb annál, aki az elragadtatás nyelvén beszél, hacsak meg nem magyarázza, hogy az egyház is épüljön rajta. ⁶Ha tehát hozzátok érkezem testvérek, és az elragadtatás nyelvén szólalok meg, mit használok nektek, ha nem a kinyilatkoztatás, tudomány, prófétálás vagy tanítás szavaival szólok hozzátok? ⁷Lám az élettelen hangszernél is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem különböző hangokon szólal meg, hogyan lehet fölismerni, hogy mit játszanak rajta? ⁸S ha a trombita bizonytalan hangot hallat, ki fog csatába indulni? ⁹Így nálatok is, ha a nyelvek adományával nem hallattok érthető szavakat, hogyan értik meg, amit mondtok? Csak a levegőbe beszéltek. ¹⁰Lám milyen sokféle nyelv van a világon, de egy sem érthetetlen. ¹¹Ha nem ismerem a szó jelentését, idegen vagyok a beszélő számára, de a beszélő is idegen nekem. ¹²Ezért ti is, mivel oly buzgón keresitek a lelki adományokat, törekedjetek arra, hogy az egyház épülésére bőven részesedjetek belőlük. ¹³Aki tehát az elragadtatás nyelvén szól, imádkozzék, hogy meg is tudja magyarázni. ¹⁴Ha ugyanis valamely nyelven imádkozom, lelkem ugyan imádkozik, de elmém meddő marad. ¹⁵Mi következik ebből? Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam elmémmel is; énekeljek lélekkel, de énekeljek elmémmel is. ¹⁶Különben, ha csak lélekben dicséred az Istent, hogy mondhatja áldó imádra az ament az, aki a nyelvben járatlan, mikor azt sem tudja, mit beszélsz? ¹⁷Te ugyan szép hálaadó imát mondhatsz, de a másik nem épül rajta. ¹⁸Hálát adok Istenemnek, hogy mindnyájatoknál jobban szólok az elragadtatás nyelvén, ¹⁹de az egyházban inkább öt érthető szót akarok kimondani, hogy másokat is oktathassak, mintsem tízezer szót az elragadtatás nyelvén. ²⁰Testvérek, gondolkodástokban ne legyetek olyanok, mint a gyermek. Csak a gonoszságot illetően legyetek kisdedek, gondolkodástokban azonban felnőttek. ²¹A törvény azt mondja: „Idegen nyelven és idegen ajakkal szólok majd e néphez, de még így sem hallgatnak rám, mondja az Úr.” ²²A nyelvek adománya tehát nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek szánt csodajel; a prófétálás viszont nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szól. ²³Ha tehát egybegyűlik az egész közösség és mindnyájan az elragadtatás nyelvén szólnak, s avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, nem mondanák, hogy elment az eszetek? ²⁴De ha valamennyien prófétálnak, s belép egy hitetlen vagy avatatlan, valamennyien meggyőzik, mindenkitől ítéletét hallja, ²⁵s kiderülnek rejtett gondolatai, úgy hogy arcra borulva imádja Istent és megvallja: valóban köztetek az Isten! ²⁶Néhány szabály az istentiszteletre vonatkozóan. Mi következik ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, akinek csak van dicsérő éneke, tanítása, vagy kinyilatkoztatása, nyelvadománya, vagy magyarázata, az szolgáljon minden épüléstekre. ²⁷Az elragadtatás nyelvén csak kettő, vagy legföljebb három szóljon, mégpedig sorjában, és egy magyarázza meg. ²⁸Ha pedig nem akadna magyarázó, hallgassanak az
összejövetelen. Beszéljenek magukban és az Istennel. ²⁹A próféták közül pedig kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg. ³⁰Ha egy másik jelenlévő részesül kinyilatkoztatásban, az előbbi hallgasson el. ³¹Sorjában mind prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak s fölbuzduljanak. ³²A prófétaság lelke engedelmeskedik a prófétáknak. ³³Isten ugyanis nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé. ³⁴Mint a szentek minden egyházában, az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken. Nincs megengedve, hogy beszéljenek, hanem engedelmeskedjenek, amint a törvény is mondja. ³⁵Ha valamit tudni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüktől, mert asszonyhoz nem illik, hogy beszéljen az összejöveteleken. ³⁶Vajon tőletek eredt Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? ³⁷Aki prófétának vagy lelki adományban részesnek tartja magát, vegye tudomásul, hogy amit írok, az az Úr akarata. ³⁸Ha tudomásul nem veszi, róla sem vesznek tudomást. ³⁹Törekedjetek tehát a prófétálásra testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén való szólást. Minden méltóképpen és rendben történjék.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet