15 ¹Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. ²Általa üdvözülni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hívőkké. ³Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, ⁴eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. ⁵Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. ⁶Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. ⁷Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. ⁸Mindnyájuk után pedig mint koraszülöttnek, megjelent nekem is. ⁹Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. ¹⁰De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkálkodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt. ¹¹Tehát akár én, akár ők, így hirdetjük, és ti így lettetek hívőkké.
¹²Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása? ¹³Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel! ¹⁴Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is. ¹⁵Sőt, Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert tanúságot tettünk Isten ellen, hogy feltámasztotta Krisztust, pedig nem is támasztotta fel, ha a halottak valóban nem támadnak fel. ¹⁶Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. ¹⁷Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben vagytok. ¹⁸Sőt, akkor azok is, akik Krisztusban elszenderültek, elvesztek. ¹⁹Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél.
²⁰Krisztus azonban feltámadt a halottak közül, mint az elszenderültek zsengéje. ²¹Mert amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is. ²²Amint ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. ²³Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljövetelekor. ²⁴Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Atyaistennek, miután megsemmisített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. ²⁵Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti. ^{(Zsolt 110,1) 26}Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg, ²⁷mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: »Minden alá van vetve«, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. ^{(Zsolt 8,7) 28}Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.
²⁹Hisz különben mit csinálnak azok, akik megkeresztelkednek a halottakért? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednének meg értük? ³⁰Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek minden órában? ³¹Nap mint nap meghalok, olyan igaz ez, testvérek, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. ³²Ha – emberileg szólva – vadállatokkal küzdöttem Efezusban, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor csak »együnk és igyunk, mert holnap meghalunk«. ^{(Iz 22,13) 33}Ne engedjétek magatokat félrevezetni: »A gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt.« ³⁴Józanodjatok ki teljesen, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat!
³⁵Azt mondhatná azonban valaki: »Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?« ³⁶Balga! Amit vetsz, nem kel életre, ha előbb meg nem hal. ³⁷És amikor vetsz, nem a leendő növényt veted el, hanem a puszta magot, például a búzáét vagy másét. ³⁸Isten pedig alakot ad annak, amint akarja, mégpedig minden egyes magnak saját alakot. ³⁹Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, és más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. ⁴⁰És vannak égi testek és földi testek, de más az égiek fényessége, és más a földieké. ⁴¹Más a fényessége a napnak, más a fényessége a holdnak, és más a fényessége a csillagoknak. Mindegyik csillag különbözik fényességben a másik csillagtól. ⁴²Így van a halottak feltámadása is: romlandó testet vetnek el, és romolhatatlan test támad fel; ⁴³szégyenben vetik el, és dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, s erőben támad fel; ⁴⁴érzéki testet vetnek el, és lelki test támad fel.
Ha van érzéki test, van lelki test is. ⁴⁵Ezt mondja az Írás is: »Ádám, az első ember élő lénnyé lett«, az utolsó Ádám pedig éltető Lélekké. ^{(Ter 2,7) 46}De nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki. ⁴⁷Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való. ^{(Ter 2,7) 48}Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. ⁴⁹És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is. ⁵⁰Mondom pedig, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem fogja örökölni a romolhatatlanságot.
⁵¹Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni: ⁵²hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlan állapotban, mi pedig elváltozunk. ⁵³Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie.

⁵⁴Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba, akkor beteljesedik az ige, amely írva van:
»Elnyelte a halált a diadal.

⁵⁵Halál, hol a te győzelmed?
Halál, hol a te fullánkod?«{Óz 13,14}

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet