Krisztus feltámadásának tanúi

15 ¹Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. ²Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. ³Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, ⁴eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, ⁵és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. ⁶Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. ⁷Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. ⁸Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. ⁹Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. ¹⁰De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. ¹¹Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.

Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk

¹²Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nem támadnak fel a halottak? ¹³Hiszen ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel. ¹⁴Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. ¹⁵Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. ¹⁶Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. ¹⁷Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. ¹⁸Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. ¹⁹Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
²⁰Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. ²¹Mivel ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. ²²Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. ²³Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi. ²⁴Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat az Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt. ²⁵Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét. ²⁶Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. ²⁷Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy mindent az ő lába alá vetett, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent. ²⁸Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.
²⁹Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? ³⁰Miért vállalunk veszedelmet mi is minden pillanatban? ³¹Naponként a halállal nézünk szembe, oly igaz ez, testvéreim, mint a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. ³²Ha csak emberi módon küzdöttem a vadállatokkal Efezusban, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk és igyunk, mert holnap úgyis meghalunk”. ³³Ne tévelyegjetek: „A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” ³⁴Legyetek valóban józanok, és ne vétkezzetek, mert némelyek nem ismerik Istent: megszégyenítésetekre mondom ezt.

A test feltámadása

³⁵De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg? ³⁶Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg előbb meg nem hal, ³⁷és amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem csak a magot, talán búzáét vagy valami másét. ³⁸De Isten olyan testet ad annak, amilyet elhatározott, mégpedig minden egyes magnak a neki megfelelő testet. ³⁹Nem minden test egyforma, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. ⁴⁰Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. ⁴¹Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól. ⁴²Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; ⁴³elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. ⁴⁴Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test. Ha van földi test, van lelki test is. ⁴⁵Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élőlénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig megelevenítő Lélekké. ⁴⁶De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki. ⁴⁷Az első ember a föld porából való, a második ember mennyből való. ⁴⁸Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. ⁴⁹És amint viseltük a földinek a képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek a képét is.
⁵⁰Azt mondom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. ⁵¹Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. ⁵²Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. ⁵³Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.
⁵⁴Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött! ⁵⁵Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” ⁵⁶A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. ⁵⁷De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!
⁵⁸Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet