A magvető (Mt 13,1-11.13-15.18-23; Lk 8,4-15)

4 ¹Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. ²Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: ³Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, ⁴és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. ⁵Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben; ⁶amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. ⁷Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. ⁸A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is. ⁹Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja!
¹⁰Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. ¹¹Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik, ¹²hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.

KNB SZIT STL BD RUF KG