4 1És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle ő hozzá, úgy hogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala. (Mát 13,1.2) 2És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában: 3Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni. (Mát 3,11;Csel 1,5;2,1-4) 4És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt. (Mát 13,4-8; Luk 8,4-15) 5Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben. (Mát 5,32; Luk 16,18) 6Mikor pedig fölkelt a nap, elsűle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada. 7Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt. (Mát 19,13-15; Luk 18,15-17) 8Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. (Mát 3,16.17) 9És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja. (Mát 18,3; Luk 18,17) 10Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől. (Máté 15,21-28) 11Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, (1Kor 5,12) 12Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak. (Ésa 6,9-10)