Példabeszéd a magvetőről.

4 ¹Más alkalommal is a tó partján tanított. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért bárkába szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó partján. ²Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket. ³„Halljátok csak! – kezdte tanítását. Kiment a magvető vetni. ⁴Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak a madarak és fölcsipegették. ⁵Némely meg köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. ⁶Amikor a nap magasabbra hágott, megperzselődött és gyökér híján elszáradt. Némely pedig tövisek közé hullott. ⁷Amint a tövisek felnőttek, elfojtották és nem hozott termést. ⁸A többi pedig jó földbe hullott, kikelt, felnőtt és hamincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott. ⁹Akinek füle van, hallja meg” – fejezte be szavait.

A példabeszéd magyarázata.

¹⁰Amikor egyedül maradt, tanítványai a tizenkettővel együtt megkérdezték, mi a példabeszéd értelme. ¹¹Így válaszolt nekik: „Előttetek föltárom Isten országának titkát, a kívülállóknak azonban minden csak példabeszédekben szól: ¹²Nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek,
hogy meg ne térjenek
és bocsánatot ne nyerjenek.”

KNB SZIT STL BD RUF KG