Evangélium Máté szerint

JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA: 26,1-28,20 26 *A főtanács határozata¹Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: ²„Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.”
   ³Akkor a főpapok és a nép vénei összegyűltek a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak. ⁴Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. ⁵De azt mondták: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!”
   *A betániai megkenés⁶Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában, ⁷odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus fejére, miközben ő az asztalnál ült. ⁸Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: „Mire jó ez a pazarlás? ⁹Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a szegényeknek.” ¹⁰Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. ¹¹Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. ¹²Amikor ő kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette. ¹³Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére elbeszélik majd azt is, amit tett.”
   *Júdás árulása¹⁴Egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, ¹⁵és azt mondta nekik: „Mit adtok nekem, ha átadom őt nektek?” Azok megígértek neki harminc ezüstöt. (Zak 11,12)  ¹⁶Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.
   *A húsvéti vacsora előkészítése¹⁷A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?” ¹⁸Ő azt felelte: „Menjetek el a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok meg neki: »A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.«” ¹⁹A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
   *A húsvéti vacsora²⁰Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. ²¹Miközben ettek, így szólt: „Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.” ²²Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként elkezdték kérdezgetni: „Csak nem én vagyok az, Uram?” ²³Ő így válaszolt: „Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. ²⁴Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” ²⁵Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: „Csak nem én vagyok az, Rabbi?” Ő azt felelte neki: „Te mondtad.”
   *²⁶Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem.” ²⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, a szövetségé, (Kiv 24,8;  Jer 31,31)  amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. ²⁹Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.”
   *Jézus kimegy az Olajfák hegyére³⁰Ezután zsoltárokat énekelve kimentek az Olajfák hegyére. ³¹Akkor Jézus azt mondta nekik: „Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai.« (Zak 13,7)  ³²De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” ³³Erre Péter megszólalt és azt mondta neki: „Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.” ³⁴Jézus azt felelte neki: „Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem.” ³⁵Péter erre így fogadkozott: „Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged.” Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan.
   *Jézus imája a Getszemáni kertben³⁶Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: „Üljetek le itt, amíg én elmegyek és imádkozom.” ³⁷Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, majd szomorúság és gyötrődés vett erőt rajta. ³⁸Akkor azt mondta nekik: „Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.” ³⁹Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.” ⁴⁰Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? ⁴¹Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” ⁴²Aztán elment másodszor is, és így imádkozott: „Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez a kehely anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.” ⁴³Megint visszatért, és újra alva találta őket, mert a szemük elnehezedett. ⁴⁴Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is újra imádkozott, ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁵Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: „Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. ⁴⁶Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.”
   *Jézust elfogják⁴⁷Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől. ⁴⁸Aki elárulta őt, jelt adott nekik: „Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!” ⁴⁹Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: „Üdvözlégy, Mester!” És megcsókolta. ⁵⁰Jézus így szólt hozzá: „Barátom, ezért jöttél!” Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt. ⁵¹És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
   ⁵²Jézus erre azt mondta neki: „Tedd vissza helyére a kardodat. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. ⁵³Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tizenkét légió angyalt? ⁵⁴De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?” ⁵⁵Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: „Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.” ⁵⁶Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak.
   *Jézus a főtanács előtt⁵⁷Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek. ⁵⁸Péter pedig messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda, és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét.
   ⁵⁹A főpapok pedig, és az egész főtanács, hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, ⁶⁰de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő ⁶¹és így szólt: „Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem.” ⁶²Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: „Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened?” ⁶³De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: „Esküdj meg az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” ⁶⁴Jézus azt felelte neki: „Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin.” (Dán 7,13;  Zsolt 110,1) 
   ⁶⁵Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást. ⁶⁶Mi a véleményetek?” Azok ezt felelték: „Méltó a halálra!” ⁶⁷Azután az arcába köptek, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték ⁶⁸és azt mondták: „Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged?”
   *Péter tagadása⁶⁹Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: „Te is a galileai Jézussal voltál!” ⁷⁰Ő azonban mindenki előtt letagadta ezt: „Nem tudom, mit beszélsz.” ⁷¹Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz: „Ez is a Názáreti Jézussal volt!” ⁷²Ő ismét esküvel tagadta: „Nem ismerem azt az embert!” ⁷³Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: „Biztosan te is közülük vagy, hiszen a kiejtésed is elárul téged.” ⁷⁴Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni: „Nem ismerem azt az embert.” Akkor mindjárt megszólalt a kakas. ⁷⁵Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, hogy azt mondta: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment onnan és keserves sírásra fakadt.