26 ¹Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: ²»Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.«
³Akkor a főpapok és a nép vénei összegyűltek a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak. ⁴Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. ⁵De azt mondták: »Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!«
⁶Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában, ⁷odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus fejére, miközben ő az asztalnál ült. ⁸Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: »Mire jó ez a pazarlás? ⁹Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a szegényeknek.« ¹⁰Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: »Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. ¹¹Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. ¹²Amikor ő kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette. ¹³Bizony, mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére elbeszélik majd azt is, amit tett.«
¹⁴Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz ¹⁵és azt mondta nekik: »Mit adtok nekem, ha átadom őt nektek?« Azok megígértek neki harminc ezüstöt. ^{(Zak 11,12) 16}Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.
¹⁷A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: »Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?« ¹⁸Ő azt felelte: »Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ‘A Mester üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.’« ¹⁹A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
²⁰Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. ²¹Miközben ettek, így szólt: »Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.« ²²Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: »Csak nem én vagyok az, Uram?« ²³Ő így válaszolt: »Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. ²⁴Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.« ²⁵Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: »Csak nem én vagyok az, Rabbi?« Ő azt felelte neki: »Te mondtad.«
²⁶Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.« ²⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. ^{(Kiv 24,8; Jer 31,31) 29}Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.«
³⁰Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. ³¹Akkor Jézus azt mondta nekik: »Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van: ‘Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai’. ^{(Zak 13,7) 32}De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.« ³³Erre Péter megszólalt és azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.« ³⁴Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor is megtagadsz engem.« ³⁵Péter erre így fogadkozott: »Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged.« Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan.
³⁶Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: »Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom.« ³⁷Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyötrődni. ³⁸Akkor azt mondta nekik: »Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.« ³⁹Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.« ⁴⁰Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: »Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? ⁴¹Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.« ⁴²Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: »Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.« ⁴³Megint visszatért, és újra alva találta őket, mert a szemük elnehezedett. ⁴⁴Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal. ⁴⁵Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. ⁴⁶Keljetek föl, menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«
⁴⁷Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérkezett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől. ⁴⁸Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!« ⁴⁹Mindjárt odalépett Jézushoz és azt mondta: »Üdvözlégy, Mester!« És megcsókolta. ⁵⁰Jézus így szólt hozzá: »Barátom, ezért jöttél!« Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt. ⁵¹És íme, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
⁵²Jézus erre azt mondta neki: »Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el. ⁵³Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió angyalt? ⁵⁴De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?« ⁵⁵Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: »Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.« ⁵⁶Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak.
⁵⁷Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek. ⁵⁸Péter pedig messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét.
⁵⁹A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, ⁶⁰de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő ⁶¹és így szólt: »Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem.« ⁶²Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: »Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak ellened?« ⁶³De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: »Megesketlek téged az élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?« ⁶⁴Jézus azt felelte neki: »Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin«.
^{(Dán 7,13; Zsolt 110,1) 65}Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: »Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást. ⁶⁶Mit gondoltok?« Azok ezt felelték: »Méltó a halálra!« ⁶⁷Azután az arcába köptek, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték ⁶⁸és azt mondták: »Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged?«
⁶⁹Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: »Te is a galileai Jézussal voltál!« ⁷⁰Ő azonban mindenki előtt letagadta ezt: »Nem tudom, mit beszélsz.« ⁷¹Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz: »Ez is a Názáreti Jézussal volt!« ⁷²Ő ismét esküvel tagadta: »Nem ismerem azt az embert!« ⁷³Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: »Biztosan te is közülük vagy, hiszen a kiejtésed is elárul téged.« ⁷⁴Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert.« Akkor mindjárt megszólalt a kakas. ⁷⁵Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, aki megmondta: »Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.« Kiment onnan és keserves sírásra fakadt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet