27 ¹Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt. ²Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.
³Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek. ⁴Azt mondta: »Vétkeztem, elárultam az igaz vért.« Azok azt felelték: »Mi közünk hozzá? A te dolgod!« ⁵Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. ⁶A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: »Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.« ⁷Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek. ⁸Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig. ⁹Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: »Fogták a harminc ezüstöt – ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai –, ¹⁰és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem«.
^{(Zak 11,12-13; Jer 18,2-3; 32,8-9) 11}Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Te mondod.« ¹²Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt. ¹³Akkor Pilátus azt mondta neki: »Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?« ¹⁴Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.
¹⁵Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek. ¹⁶Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. ¹⁷Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?« ¹⁸Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.
¹⁹Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: »Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.« ²⁰De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. ²¹A helytartó tehát megkérdezte tőlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték: »Barabást!« ²²Pilátus erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?« ²³Azok mindnyájan ezt felelték: »Keresztre vele!« Ő újra megkérdezte: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele!«
²⁴Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: »Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!« ²⁵Az egész nép azt felelte: »Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!« ²⁶Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
²⁷Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. ²⁸Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá, ²⁹tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: »Üdvözlégy, zsidók királya!« ³⁰Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték. ³¹Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
³²Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. ³³Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent, ³⁴epével kevert bort adtak neki inni. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni. ^{(Zsolt 69,22) 35}Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin. ^{(Zsolt 22,19) 36}Azután leültek és ott őrizték őt. ³⁷A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: »Ez Jézus, a Zsidók Királya«.
³⁸Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról. ³⁹Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták, ^{(Zsolt 22,8) 40}és ezt mondták: »Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!« ⁴¹Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt: ⁴²»Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki! ⁴³Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja!Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok.’« ^{(Zsolt 22,9}<fs) 44}Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
⁴⁵A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. ⁴⁶A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« ^{(Zsolt 22,2}<fs) 47}Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.« ⁴⁸Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki. ^{(Zsolt 69,22) 49}A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?« ⁵⁰Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.
⁵¹És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, ⁵²a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste. ⁵³Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. ⁵⁴A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«
⁵⁵Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. ⁵⁶Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
⁵⁷Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. ⁵⁸Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. ⁵⁹József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba, ⁶⁰és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment. ⁶¹Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben.
⁶²Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok ⁶³és azt mondták: »Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: ‘Három nap múlva föltámadok.’ ⁶⁴Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: ‘Feltámadt a halálból’. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél!« ⁶⁵Pilátus azt felelte nekik: »Van őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.« ⁶⁶Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet