22 ¹Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának hívnak. ²A főpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől.
³Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike volt a tizenkettőnek. ⁴Elment és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogy hogyan adja őt a kezükbe. ⁵Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki. ⁶Ő kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja őt, amikor nincs jelen a tömeg.
⁷Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. ⁸Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!« ⁹Azok megkérdezték: »Hol akarod, hogy elkészítsük?« ¹⁰Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy, ¹¹és mondjátok meg a házigazdának: ‘A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?’ ¹²Ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.« ¹³Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
¹⁴Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt, ¹⁵és azt mondta nekik: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék. ¹⁶Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.« ¹⁷Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: »Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. ¹⁸Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.« ¹⁹Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!« ²⁰Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetségaz én véremben, amely értetek kiontatik.
^{(Kiv 24,8; Jer 31,31}<fs) 21}De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon. ²²Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!« ²³Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi?
²⁴Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. ²⁵Erre azt mondta nekik: »A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat. ²⁶Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. ²⁷Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.
²⁸Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ²⁹ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, ³⁰hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.
³¹Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, ³²de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.« ³³Ő erre azt mondta neki: »Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!« ³⁴De Jézus azt felelte: »Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.«
³⁵Aztán azt mondta nekik: »Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?« ³⁶Ők azt felelték: »Semmiben.« Majd így folytatta: »Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot. ³⁷Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ‘A gonosztevők közé számították’. Mert ami rólam szól, az beteljesedik.« ^{(Iz 53,12) 38}Erre ők így szóltak: »Uram, íme, itt van két kard.« Ő pedig azt mondta nekik: »Elég!«
³⁹Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is. ⁴⁰Amikor odaért, azt mondta nekik: »Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!« ⁴¹Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott: ⁴²»Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.« ⁴³Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. ⁴⁴A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. ⁴⁵Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. ⁴⁶Azt mondta nekik: »Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«
⁴⁷Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja. ⁴⁸Jézus azonban azt mondta neki: »Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?« ⁴⁹Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: »Uram, közéjük vágjunk karddal?« ⁵⁰Egyikük rá is csapott a főpap egyik szolgájára, és levágta a jobb fülét. ⁵¹De Jézus azt felelte: »Hagyjátok, elég!« Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította. ⁵²Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: »Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal. ⁵³Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.«
⁵⁴Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte. ⁵⁵Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült. ⁵⁶Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: »Ez is vele volt!« ⁵⁷De ő tagadta: »Asszony, nem ismerem őt!« ⁵⁸Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: »Te is közülük való vagy.« Péter azt felelte: »Ember! Nem vagyok!« ⁵⁹Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: »Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.« ⁶⁰Péter erre így szólt: »Ember! Nem tudom, mit beszélsz!« És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas. ⁶¹Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.« ⁶²Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.
⁶³A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt. ⁶⁴Letakarták az arcát, és azt kérdezték tőle: »Prófétálj! Ki ütött meg téged?« ⁶⁵És egyéb szidalmakkal is illették.
⁶⁶Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és főtanácsuk elé vitték. Így szóltak: »Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!« ⁶⁷Ő azt felelte nekik: »Ha megmondom nektek, nem hiszitek el; ⁶⁸ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek. ⁶⁹De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni«. ^{(Dán 7,13; Zsolt 110,1) 70}Erre mindnyájan azt mondták: »Tehát te vagy az Isten Fia?« Jézus azt felelte nekik: »Ti mondjátok, hogy én vagyok.« ⁷¹Azok erre így szóltak: »Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet