12Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk,
13s nem úgy viselkedünk, mint Mózes, aki leplet helyezett arcára, hogy Izrael fiai ne lássák annak a végét, ami mulandó.
(Kiv 34,33.35)
14De értelmük eltompult. Hisz mind a mai napig, amikor az Ószövetséget olvassák, ott van ugyanaz a lepel, nincs levéve, mert az csak Krisztusban tűnik el.
15Sőt, mind a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel takarja szívüket.
16De amikor az Úrhoz fordul, elvétetik a lepel.
(Kiv 34,34)
17Mert az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
18Mi pedig mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét, ugyanarra a képmásra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által.
(Kiv 16,7)