Találatok a szövegben 198 találat

Leviták könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 26 ^{39 25}Rátok bocsátom szövetségem bosszúálló kardját, s ha városaitokba menekültök, döghalált bocsátok közétek, és ellenség kezére kerültök, ²²rátok bocsátom a mező vadjait, hogy faljanak fel titeket és jószágaitokat, s fogyasszanak el mindent, úgy, hogy pusztákká legyenek útjaitok.
• 4 ²⁰úgy járjon el ezzel a fiatal bikával is, mint ahogy az előbb említettel kell eljárnia; így könyörögjön értük a pap, s az Úr megbocsát nekik.
• 5 ²⁶s az könyörögjön érte az Úrnál, s akkor az Úr megbocsátja neki mindazt, aminek elkövetése által vétkezett.«
• 16 ⁸s vessen mindkettőre sorsot, egyet ‘az Úrnak’, egyet pedig ‘kibocsátandó kecskebakul’ felírással; ¹⁰amelyikre pedig a ‘kibocsátandó kecskebakul’, azt majd állítsa elevenen az Úr elé, hogy könyörögjön felette, s kibocsássa a pusztába. ²⁶Az, aki a kibocsátandó kecskebakot elengedte, mossa meg ruháját és testét vízben, s úgy menjen be a táborba.
• 19 ²²s a pap könyörögjön érte és vétkéért az Úr előtt, s ő megkegyelmez neki és megbocsátja bűnét.

Második Törvénykönyv (Káldi-Neovulgáta)

• 30 ¹
• 2 ²⁵Ma kezdek el tőled való rettegést és félelmet bocsátani valamennyi népre, amely az ég alatt lakik, hogy neved hallatára rettegjenek és gyötrődjenek.’
• 7 ²⁰Még a darazsakat is rájuk bocsátja az Úr, a te Istened, míg mind el nem törli őket, s el nem pusztítja azokat is, akik el tudtak menekülni és el tudtak rejtőzni előled.
• 11 ²⁵Senki sem tud majd ellenállni nektek: tőletek való rettegést és félelmet bocsát az Úr, a ti Istenetek arra az egész földre, amelyre léptek, amint mondta nektek.
• 15 ¹⁸Ne fordítsd el a szemedet róluk, amikor szabadon bocsátod őket, hiszen a napszámos béréhez képest busásan szolgált neked hat esztendeig – hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened minden munkádban, amelyet végzel.
• 21 ¹⁴Ha azonban később nem tetszik neked, akkor szabadon kell bocsátanod: sem pénzért el nem adhatod, sem hatalmaskodással nem sanyargathatod, minthogy megaláztad.
• 22 ¹⁴s ürügyet keres, hogy annak alapján elbocsáthassa, s azért rossz hírét költi és azt mondja: ‘feleségül vettem ezt és ezt, s amikor bementem hozzá, nem találtam szűznek’, ¹⁹s azon felül ítéljék arra, hogy száz sékel ezüstöt adjon a lány apjának, amiért rossz hírét költötte Izrael egyik szűzének és tartsa meg a nőt feleségül, s el ne bocsáthassa egész életében. ²⁹akkor adjon az, aki vele hált, a lány apjának ötven sékel ezüstöt, a lányt pedig vegye feleségül, minthogy megalázta, s el ne bocsáthassa egész életében.
• 24 ¹Ha valaki feleséget vesz, s azt a magáévá teszi, de az valami rút dolog miatt nem talál kedvet a szeme előtt, akkor írjon válólevelet, adja a kezébe, s bocsássa el házából. ³s az is meggyűlöli, s válólevelet ad neki, s elbocsátja házából, vagy pedig, ha az meghal:
• 28 ⁸Áldást bocsát az Úr magtáraidra, s kezed minden munkájára, s megáld téged azon a földön, amelyet a te Urad, Istened ad neked. ²⁰Éhséget és ínséget bocsát az Úr rád, s átkot minden dolgodra, amelyet művelsz, amíg csak el nem tipor, s hamarosan el nem pusztít mérhetetlenül gonosz tetteid miatt, amelyekkel elhagytál engem. ⁴⁸azért éhségben, szomjúságban, mezítelenségben, s teljes ínségben fogsz szolgálni ellenségednek, akit az Úr rád bocsát, s ő vasigát tesz nyakadba, míg csak el nem tipor téged. ⁶¹sőt mindenféle olyan betegséget és csapást is bocsát rád az Úr, amely nincs megírva e törvény könyvében, míg csak össze nem tipor téged.
• 29 ¹⁹Bizony, az ilyennek nem bocsát meg az Úr, sőt mindjárt felgerjed haragja és bosszúja az ilyen ember ellen, s arra rászáll minden átok, amely meg van írva ebben a könyvben, s az Úr eltörli nevét az ég alól,

Dániel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 9 ⁹de a tied, Urunk, Istenünk, az irgalom és a megbocsátás. Mi ugyanis eltávoztunk tőled,
• 4 ²⁴Ezért, király, legyen tetszésedre az én tanácsom: váltsd meg alamizsnával bűneidet és a szegények iránt való irgalommal gonoszságaidat; akkor talán Ő megbocsátja vétkeidet.«
• 6 ⁸Országodnak összes főnöke, hivatalnoka, szatrapája, tanácsosa és bírája megállapodtak, hogy királyi rendeletet és határozatot kell kibocsátani, hogy mindenki, aki harminc napon belül valamely kéréssel bármely más istenhez vagy emberhez fordul, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok vermébe. ¹⁰Dáriusz király ki is adta és kibocsátotta a rendeletet. ¹¹Noha Dániel ezt tudta – azt tudniillik, hogy a rendeletet kibocsátották –, bement a házába, és felső termének Jeruzsálem felé nyitott ablakánál naponként háromszor térdre borult és imádkozott, s magasztalta Istenét, úgy, amint azelőtt is tenni szokta.

Evangélium Máté szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 18 ²¹Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: »Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?« ²⁷Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. ³⁵Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.«
• 1 ¹⁹József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.
• 5 ³¹Azt is mondták: ‘Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet’ ³²Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét – kivéve a paráznaság esetét –, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör.
• 6 ¹⁴Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok. ¹⁵De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.
• 9 ⁶Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – s ekkor a bénához fordult –: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!«
• 13 ³⁶Akkor elbocsátotta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: »Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!«
• 14 ¹⁵Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek és ennivalót vegyenek maguknak.« ²²Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. ²³Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
• 15 ³²Jézus pedig magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: »Megesik a szívem a tömegen, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.« ³⁹Miután elbocsátotta a tömeget, beszállt a hajóba és Magadán vidékére ment.
• 19 ³Akkor odamentek hozzá a farizeusok, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: »El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?« ⁷ és úgy kell elbocsátani?« ⁸Azt válaszolta nekik: »Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. ⁹Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznaság miatt –, és mást vesz el, házasságot tör.«
• 27 ¹⁵Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek. ¹⁷Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?« ²¹A helytartó tehát megkérdezte tőlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték: »Barabást!« ²⁶Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Evangélium Lukács szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 17 ³Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! ⁴Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ‘Bánom!’ – bocsáss meg neki.«
• 5 ¹⁹Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevigyék, fölmentek a háztetőre, s a cserepek között lebocsátották ágyastul középre, Jézus elé. ²¹Az írástudók és farizeusok erre gondolkodni kezdtek: »Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a bűnöket más, mint az Isten?« ²⁴Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – így szólt a bénához: – Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza.«
• 6 ³⁷Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni!
• 7 ⁴⁷Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.« ⁴⁹Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: »Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?«
• 9 ¹²A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták neki: »Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt pusztaságban vagyunk.«
• 12 ⁴⁹Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!
• 14 ⁴Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta.
• 16 ¹⁸Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, az is házasságot tör.
• 23 ¹⁶Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.« ¹⁸Erre valamennyien fölkiáltottak: »Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!« ²⁰Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. ²²Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: »De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.« ²⁵Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. ³⁴Jézus ekkor így szólt: »Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.«

Második levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ^{5 7}Most pedig, éppen ellenkezőleg, inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a nagyon mély bánat valamiképpen el ne eméssze őt. ¹⁰Akinek pedig ti megbocsátotok valamit, annak én is megbocsátok; mert én is, amikor megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, azt értetek tettem Krisztus színe előtt,
• 11 ³³és az ablakon keresztül, kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem meg a kezéből.
• 12 ¹³Mert miben kaptatok kevesebbet a többi egyházaknál, hacsak nem abban, hogy én magam nem voltam a terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot!

Teremtés könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ²¹Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét.
• 8 ⁶Amikor aztán még negyven nap elmúlt, kinyitotta Noé a bárka ablakát, amelyet készített, és kibocsátotta a hollót; ⁸Ez után kibocsátotta a galambot is, hogy lássa, megszűntek-e már a vizek a föld színén. ¹⁰Ezután várt még másik hét napig, s akkor újra kibocsátotta a galambot a bárkából. ¹²de várt még másik hét napig, aztán kibocsátotta a galambot, és az többé nem tért vissza hozzá.
• 21 ¹⁴Kora reggel felkelt tehát Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, rátette Hágár vállára, odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment, és összevissza bolyongott Beerseba pusztájában.
• 24 ⁵⁴Reggel aztán felkelt a szolga, és így szólt: »Bocsássatok el engem, hadd menjek el uramhoz!« ⁵⁶»Ne tartóztassatok fel – mondta erre a szolga –, hisz az Úr vezérelte utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz!« ⁵⁹Elbocsátották tehát Rebekkát, a nővérüket, és a dajkáját, Ábrahám szolgáját, valamint a kísérőit.
• 26 ²⁹hogy nem teszel semmi rosszat ellenünk, mint ahogy mi sem bántottuk semmidet, és semmit sem tettünk ártalmadra, hanem békességgel bocsátottunk el téged, akit naggyá tett az Úr áldása!« ³¹Reggel pedig felkeltek, esküt tettek egymásnak, aztán Izsák elbocsátotta őket békességgel a lakóhelyükre.
• 28 ⁵Miután Izsák így elbocsátotta őt, útra kelt, és elment Paddan-Arámba Lábánhoz, az arám Bátuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának a testvéréhez.
• 30 ²⁵József születése után Jákob így szólt Lábánhoz: »Bocsáss el engem, hadd térjek vissza hazámba és földemre!
• 31 ⁴²Ha atyámnak Istene, Ábrahámnak Istene és Izsák Félelme nem lett volna velem, most talán üres kézzel bocsátanál el! De Isten rátekintett nyomorúságomra és kezem fáradalmára, s tegnap megfeddett téged!«
• 43 ¹⁴Az én mindenható Istenem pedig tegye őt könyörületessé hozzátok, hogy visszabocsássa veletek fogságban levő testvéreteket, és ezt a Benjamint is. Én magam meg így maradok, elárvultan, gyermek nélkül!«
• 44 ³Hajnalhasadtakor aztán elbocsátották őket szamaraikkal együtt.
• 45 ²⁴Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: »Ne veszekedjetek az úton!«
• 50 ¹⁷hogy az ő szavaival ezt mondjuk neked: ‘Kérlek, felejtsd el testvéreid vétkét, a bűnt és a gonoszságot, amelyet ellened elkövettek!’ Mi magunk is kérünk, bocsásd meg ezt a gonoszságot azoknak, akik szolgái atyád Istenének!« Ennek hallatára József sírni kezdett.

Kivonulás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ²⁰Ki fogom tehát nyújtani a kezem, és megverem Egyiptomot azokkal a csodáimmal, amelyet közöttük véghezvinni szándékozom, azok miatt aztán majd elbocsát titeket.
• 8 ¹⁷mert ha el nem engeded, íme, mindenféle legyet bocsátok rád, szolgáidra, népedre és házaidra, úgyhogy megtelik százféle léggyel az egyiptomiak háza és az egész föld, amelyen laknak.
• 9 ³íme, az Úr keze nehezedik a mezőn nyájaidra, dögvészt bocsát lovaidra, szamaraidra, tevéidre, marháidra és juhaidra. ²³Erre Mózes kinyújtotta botját az ég felé, és az Úr mennydörgést, jégesőt és cikázó villámokat bocsátott a földre. Jégesőt hullatott az Úr Egyiptom földjére,
• 10 ⁴Ha ellenszegülsz, s nem akarod elbocsátani, íme, holnap sáskát hozok határodra. ¹⁷De bocsássátok meg még egyszer vétkemet, és könyörögjetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez, hogy vigye el ezt a halált rólam!«
• 15 ¹⁹Bement ugyanis a fáraó lovassága, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, az Úr pedig visszabocsátotta rájuk a tenger vizeit, míg Izrael fiai szárazon keltek át a tenger közepén. ²⁶Azt mondta: »Ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, ha azt cselekszed, ami helyes a szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak, és megtartod minden rendeletét: azon betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, egyet sem bocsátok rád: mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód!«
• 18 ²⁷Aztán elbocsátotta apósát. Az visszatért, és elment a földjére.
• 21 ²⁶Ha valaki úgy megüti rabszolgája vagy rabszolganője szemét, hogy őt félszeművé teszi: bocsássa azt szabadon kiütött szeméért. ²⁷Ha rabszolgájának vagy rabszolganőjének a fogát üti ki: szintén bocsássa szabadon.
• 32 ³¹Vissza is ment az Úrhoz, és így szólt: »Kérlek, igen nagy vétekkel vétkezett ez a nép: aranyisteneket csinált magának. Most azonban vagy bocsásd meg nekik ezt a vétket,
• 34 ⁷te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át, megbocsátasz gonoszságot, vétket és bűnt. Előtted azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorlod az apák gonoszságát gyermekeiken, unokáikon, harmadik és negyedik nemzedékükön!« ⁹és így szólt: »Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, járj velünk! Bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, és fogadj tulajdonoddá minket!«
• 40 ³Helyezd el benne a ládát, és bocsásd le előtte a függönyt.
• 17 ¹⁰Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére.

Számok könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 14 ¹⁸‘Hosszan tűrő s nagyirgalmú az Úr, megbocsát gonoszságot és vétket, de büntetlenül nem hagy senkit, megbünteted az atyák vétkeit fiaikon, harmadik és negyedik nemzedékükön.’ ¹⁹Bocsásd meg, kérlek, ennek a népnek a bűnét irgalmasságod nagysága szerint, mint ahogy megbocsátottál nekik Egyiptomból való kijövetelüktől kezdve eddig a helyig.« ²⁰Azt mondta erre az Úr: »Megbocsátom szavad szerint.
• 21 ⁶Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokakat halálra martak közülük. Erre
• 30 ⁹Ha azonban férje, amikor meghallja, azonnal ellene mond, akkor érvényteleníti fogadalmait és szavait, amelyekkel kötelezte magát: az Úr meg fogja bocsátani neki. ¹³ha azonban azonnal ellene mond, akkor nem köteles megtartani a fogadalmat, mivel férje ellene mondott, s az Úr meg fogja bocsátani neki.
• 31 ⁵Rendelkezésére is bocsátottak ezret-ezret mindegyik törzsből, vagyis tizenkétezer hadra felkészült embert.

Józsue könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ¹⁵Erre ő kötélen lebocsátotta őket az ablakon – háza ugyanis a város falában volt – ¹⁸ha, amikor mi bevonulunk erre a földre, ezt a karmazsin színű zsinórt jelként alkalmazod, s rákötöd arra az ablakra, amelyen lebocsátottál minket, apádat, anyádat, testvéreidet s minden rokonságodat pedig a házadba gyűjtöd. ²¹Ő erre azt felelte: »Úgy legyen, ahogy mondtátok.« Azzal útjukra bocsátotta őket, a karmazsin színű fonalat pedig rákötötte az ablakra.
• 8 ⁹Azzal elbocsátotta őket, s ők elmentek a lesállás helyére, s elhelyezkedtek Bétel és Ái között, Ái városától nyugatra. Józsue azon az éjszakán a nép között maradt.
• 22 ⁶Aztán Józsue megáldotta és elbocsátotta őket, hogy térjenek vissza sátraikba.« ⁷Manassze törzse felének ugyanis Mózes adott birtokot Básánban, a másik felének pedig Józsue adott birtokot a többi testvére között a Jordánon túl, a nyugati oldalon. Amikor pedig elbocsátotta őket sátrukba és megáldotta őket,
• 24 ²⁸Aztán elbocsátotta a népet, mindenkit a birtokára.

Bírák könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ²⁵Amikor megmutatta nekik, kardélre hányták a várost, de azt az embert és egész rokonságát elbocsátották. ²⁶Amikor elbocsátották, az elment a hetiták földjére, ott várost épített, és elnevezte Lúzának; így is hívják azt mind a mai napig.
• 2 ⁶Miután ugyanis Józsue elbocsátotta a népet, Izrael fiai valamennyien elmentek birtokukra, hogy elfoglalják földjüket,
• 7 ²²miközben a háromszáz ember rendületlenül fújta a harsonákat. Az Úr ugyanis kardot bocsátott az egész táborra, és ők egymást ölték, vágták. El is szaladtak Bétsettáig és a Tebbátnál lévő ábelmehulai partig.
• 19 ²⁵Ám azok nem akartak engedni beszédének. Amikor ezt látta az az ember, fogta és kivitte hozzájuk mellékfeleségét. Azok egész éjszaka visszaéltek vele és kedvüket töltötték rajta, reggel pedig elbocsátották.
• 12 ⁴Aztán magához hívatta Gileád valamennyi emberét, s harcba bocsátkozott Efraimmal. Gileád emberei megverték Efraimot. Azt mondták ugyanis: »A gileádiak Efraimból menekültek el, s úgy telepedtek meg Efraim és Manassze között.« –
• 20 ²³Előbb azonban felmentek az Úr elé és sírtak előtte egészen éjszakáig, s megkérdezték őt: »Fel kell-e még mennem harcolni Benjamin fiai, a testvéreim ellen vagy sem?« Az Úr így felelt nekik: »Csak menjetek fel ellenük, s bocsátkozzatok küzdelembe velük.«

Sámuel első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 6 ⁶Miért keményítenétek meg szíveteket úgy, mint ahogy Egyiptom és a fáraó keményítette meg szívét? Nemde, amikor csapások érték, akkor az is elbocsátotta őket, s ők elmehettek. ⁸Aztán vegyétek az Úr ládáját, s tegyétek rá a szekérre, azokat az aranytárgyakat pedig, amelyeket neki a vétekért leróttok, helyezzétek egy ládácskában melléje, és bocsássátok el, hadd menjen.
• 9 ¹⁹Sámuel azt felelte Saulnak: »Én vagyok a látó. Menj fel előttem a magaslatra, s egyetek ma velem. Reggel aztán elbocsátalak titeket, s tudtodra adok mindent, ami szívedben van. ²⁶Amikor aztán reggel felkeltek, s már kivilágosodott, Sámuel felszólt Saulnak a tetőre és azt mondta: »Készülj fel, hadd bocsássalak el.« Erre Saul felkészült, s kimentek az utcára mindketten, azaz ő és Sámuel.
• 10 ²⁵Sámuel aztán elmondta a népnek a királyság törvényét, s azt leírta egy könyvbe és odatette az Úr elé. Aztán Sámuel elbocsátotta a népet, mindenkit a maga házába.
• 13 ²választott magának Saul háromezer embert Izraelből. Ezek közül kétezren Saullal voltak Makmásban és Bétel hegyén, ezren pedig Jonatánnal a benjaminbeli Gibeában. A nép többi részét elbocsátotta, mindenkit a maga sátrába.
• 16 ¹⁴Miután Saultól eltávozott az Úr lelke, az Úr egy gonosz lelket bocsátott rá, s az igen gyötörte.
• 19 ¹²Éppen azért lebocsátotta őt az ablakon, s ő elment, elfutott és megmenekült.
• 20 ¹³akkor sújtsa az Úr Jonatánt most és mindenkor! Ha pedig fennáll apám gonoszsága ellened, akkor azt juttatom füledbe, és elbocsátalak, hogy menj békében, s az Úr legyen veled, miként apámmal volt.
• 24 ²⁰Pedig, ki bocsátja el ellenségét, ha ráakad, békében útjára? Fizessen is meg neked az Úr hasonló jóval azért, amit ma velem tettél.
• 25 ²⁸Bocsásd meg szolgálód vétkét, hiszen neked, uramnak maradandó házat épít majd az Úr, hiszen te, uram, az Úr harcait harcolod: ne akadjon tehát benned gonoszság soha életedben.
• 26 ¹²Dávid aztán magához vette a dárdát és a vizeskorsót, amely Saul feje mellett volt, és elmentek; nem volt senki, aki látta vagy észrevette volna, vagy aki felébredt volna, mert mindannyian aludtak, mivel az Úr mély álmot bocsátott rájuk.

Sámuel második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ²²legott megjöttek Joábbal Dávid legényei, akik megverték a portyázókat, s igen nagy zsákmányt hoztak. Ábner ekkor már nem volt Dávidnál Hebronban, mert az elbocsátotta, és ő békében elment. ²³Joáb és az egész sereg, amely vele volt, csak azután érkezett. Elbeszélték azonban Joábnak: »Eljött Ábner, Nér fia a királyhoz. Az elbocsátotta, és ő békében elment.«
• 10 ⁴Erre Hánon elfogatta Dávid szolgáit, és lenyíratta szakálluk felét és levágatta ruhájuk felét egészen az ágyékukig, s aztán elbocsátotta őket. ¹⁷Amikor ezt hírül vitték Dávidnak, az összevonta egész Izraelt, átkelt a Jordánon és Helámba ment. Erre a szírek csatasorba álltak Dáviddal szemben és harcba bocsátkoztak vele.
• 11 ¹²Azt mondta erre Dávid Uriásnak: »Maradj itt mára, holnap majd elbocsátlak.« Jeruzsálemben maradt tehát Uriás aznap és másnap.
• 12 ¹³Azt mondta ekkor Dávid Nátánnak: »Vétkeztem az Úr ellen!« Azt mondta erre Nátán Dávidnak: »Az Úr meg is bocsátotta bűnödet: nem lakolsz halállal;
• 13 ²⁷De Absalom unszolta, s így ő elbocsátotta vele Ámnont, s a király valamennyi fiát.
• 19 ¹⁹átkeltek a gázlón, hogy áthozzák a király házanépét és rendelkezésére bocsássák magukat. Amikor aztán ő már átkelt a Jordánon, Szemei, Gera fia, leborult a király előtt
• 24 ¹⁰Ám a nép megszámlálása után bántotta Dávidot lelkiismerete, s azért Dávid azt mondta az Úrnak: »Nagyon vétkeztem e tettel, de kérlek, Uram, bocsásd meg szolgád vétkét, mert igen esztelenül cselekedtem.« ¹⁵Döghalált bocsátott tehát az Úr Izraelre attól a reggeltől kezdve a megszabott ideig, s meghalt a népből Dántól Beersebáig hetvenezer ember.
• 2 ²⁸Aztán Joáb megfúvatta a harsonát, s megállt az egész sereg, s nem üldözték tovább Izraelt, s nem bocsátkoztak vele harcba.

Királyok első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 8 ³⁴hallgasd meg az égben, s bocsásd meg néped, Izrael bűnét, s hozd vissza őket erre a földre, amelyet atyáidnak adtál. ³⁶hallgasd meg őket az égben, s bocsásd meg szolgáid s néped, Izrael bűneit, s mutasd meg nekik a helyes utat, amelyen járniuk kell, s adj esőt földedre, amelyet népednek birtokul adtál. ⁶⁶A nyolcadik napon aztán elbocsátotta a népeket, s azok áldották a királyt, s elmentek sátrukba, örvendezve és vidám szívvel, hogy az Úr annyi minden jót cselekedett szolgájával, Dáviddal és népével, Izraellel.
• 11 ²¹Amikor aztán Ádád Egyiptomban meghallotta, hogy Dávid aludni tért atyáihoz, s hogy Joáb, a sereg fővezére is meghalt, azt mondta a fáraónak: »Bocsáss el, hadd menjek földemre.« ²²Azt mondta erre neki a fáraó: »Mid hiányzik nálam, hogy földedre akarsz menni?« Ő azt felelte: »Semmi, de kérlek, csak bocsáss el engem.«
• 20 ³⁴Ekkor ő azt mondta neki: »Visszaadom azokat a városokat, amelyeket apám elvett atyáidtól, s utcákat csinálhatsz magadnak Damaszkuszban, miként apám csinált Szamariában, s mint szövetségesed távozom tőled.« Erre ő megkötötte a szövetséget, s elbocsátotta.
• 1 ⁷Tárgyalásokba bocsátkozott tehát Joábbal, Száruja fiával és Abjatár pappal. Ők támogatták is Adoniás pártját.

Királyok második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 4 ²²elhívta férjét és azt mondta: »Bocsáss el, kérlek, velem egy legényt meg egy szamarat, hadd siessek el az Isten emberéhez, majd visszajövök.«
• 5 ²⁴Amikor aztán már estefelé megérkezett, elvette kezükből s félretette a házban s elbocsátotta az embereket s azok elmentek,
• 6 ²³Erre ő nagy lakomát készített nekik s miután ettek és ittak, elbocsátotta őket s azok elmentek urukhoz. Ettől kezdve nem jöttek többé a szíriai portyázók Izrael földjére.
• 15 ³⁷Ebben az időben kezdte az Úr Júdára bocsátani Rászint, Szíria királyát és Pekahot, Remalja fiát.
• 19 ⁷Íme, én egy lelket bocsátok rá és hírt hall és visszatér földjére s elejtetem karddal saját országában.«
• 24 ²Ekkor rábocsátotta az Úr a kaldeusok portyázóit és Szíria portyázóit és Moáb portyázóit és Ammon fiainak portyázóit. Rábocsátotta őket Júdára, hogy pusztítsák el az Úr azon szava szerint, amelyet szolgái, a próféták által szólt.
• 17 ²⁵Ottlétük kezdetén azonban nem félték az Urat, mire az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk s azok öldösték őket. ²⁶Jelentették erre az asszírok királyának és azt mondták: »Azok a népek, amelyeket átvitettél és letelepíttettél Szamaria városaiba, nem ismerik azon föld Istenének törvényeit s az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk s íme, azok öldösik őket, mivel nem ismerik azon föld Istenének szertartását.«

A krónikák első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 8 ⁸Saháraim Moáb földjén, miután elbocsátotta feleségeit, Húsimot és Bárát, nemzette,
• 19 ⁴Erre Hánon megkopasztotta és megborotváltatta Dávid szolgáit, és levágatta ruhájukat az alfelüktől egészen a lábukig, s elbocsátotta őket.
• 21 ⁸Azt mondta erre Dávid Istennek: »Nagyot vétkeztem, hogy ezt műveltem! Kérlek, bocsásd meg szolgád gonoszságát, mert esztelenül cselekedtem.« ¹⁴Döghalált bocsátott tehát az Úr Izraelre és meghalt Izraelből hetvenezer ember. ²⁶Aztán oltárt épített ott az Úrnak, és egészen elégő áldozatokat s békeáldozatokat mutatott be rajta és segítségül hívta az Urat, és az Úr meg is hallgatta őt. Tüzet bocsátott ugyanis az égből az égő áldozati oltárra,

Krónikák második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 6 ²⁵halld meg az égből s bocsásd meg népednek, Izraelnek bűnét s hozd vissza őket erre a földre, amelyet nekik és atyáiknak adtál. ²⁷halld meg Uram az égből és bocsásd meg szolgáidnak s népednek, Izraelnek a bűnt, és mutasd meg nekik a helyes utat, amelyen járniuk kell, és adj esőt e földnek, amelyet népednek adtál birtokul. ³⁹hallgasd meg az égből, azaz erős lakóhelyedről imádságukat és szolgáltass igazságot s bocsáss meg népednek, bár vétkes.
• 7 ¹⁰A hetedik hónap huszonharmadik napján aztán sátraiba bocsátotta a népet, és az örült és örvendezett, hogy annyi jót tett az Úr Dáviddal meg Salamonnal és népével, Izraellel. ¹³Ha bezárom az eget s nem esik az eső, és ha megparancsolom s meghagyom a sáskáknak, hogy emésszék fel az országot, ha pestist bocsátok népemre: ¹⁴de népem, amely nevemet viseli, megtér s könyörög hozzám s keresi arcomat s felhagy nagyon gonosz tetteivel, én is meghallgatom az égből és megbocsátom bűneit s meggyógyítom földjét.
• 30 ²⁰Az Úr meg is hallgatta őt, s megbocsátotta a népnek.

Ezdrás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 10 ³kössünk szövetséget az Úrral, a mi Istenünkkel, hogy elbocsátjuk mindezeket a nőket szülötteikkel együtt, az Úrnak és azoknak a kívánsága szerint, akik remegnek az Úr, a mi Istenünk parancsától. Hadd jusson érvényre a törvény. ⁴⁴Mindezek idegen nőket vettek feleségül és elbocsátották az asszonyokat és a gyermekeket is.

Nehemiás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ⁶Erre azt kérdezte tőlem a király meg a királyné, aki mellette ült: »Mennyi időt venne igénybe utad, és mikor térnél vissza?« Amikor megmondtam neki az időt, beleegyezett és elbocsátott. ⁸valamint levelet Ászáfhoz, a királyi erdőség felügyelőjéhez: bocsásson rendelkezésemre fát, hogy gerendával láthassam el a templom várának kapuit, a városfalakat és a házat, amelybe be fogok lépni.« A király megadta, mivel Istenem jóságos keze volt rajtam.

Tóbiás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ⁶Nos tehát tégy velem úgy, ahogy neked tetszik, parancsold meg, hogy visszatérjen lelkem, hadd költözzek el a föld színéről, s visszatérjek a földbe. Jobb nekem meghalni, mint életben maradni, mert hamis gyalázkodást hallottam, s igen nagy a szomorúság bennem. Parancsold meg Uram, hogy megszabaduljak e szorongattatásból és bocsáss el az örök helyre. Ne fordítsd el tőlem arcodat Uram, mert jobb nekem meghalni, mint ilyen szorongatást látni életemben és ne kelljen gyalázkodást hallanom.«
• 10 ¹¹Majd békében bocsátotta el őket és így búcsúzott Tóbiástól: »Jó egészséget kívánok fiam, és szerencsés utat! Az ég Ura vezessen titeket, s láthassam gyermekeiteket, mielőtt meghalok.« ¹²Megcsókolta leányát, Sárát és ezt mondta neki: »Leányom, tiszteld apósodat és anyósodat! Ők már éppúgy szüleid, mint mi, akik életet adtunk neked. Menj békével leányom! Mindig jót halljak rólad, amíg csak élek!« Majd megcsókolta és útra bocsátotta őket. Edna ezt mondta Tóbiásnak: »Fiam és kedves testvérem, vezessen vissza az Úr és láthassam gyermekeiteket, a tieidet és Sára lányomét, mielőtt meghalok, hogy örvendjek az Úr előtt. Átadtam neked leányomat, vigyázz rá. Ne szomorítsd meg egész életedben. Menj békében, fiam! Mostantól fogva anyád vagyok, Sára pedig a nővéred. Bárcsak boldogok lehetnénk mindnyájan egész életünkben.« Megcsókolta és örömmel bocsátotta el őket.

Judit könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 13 ¹Amikor már későre járt, szolgái igyekeztek távozni és Bagoász bezárta a sátrat kívülről majd elbocsátotta az ott levőket urától. Nyugovóra tértek mindnyájan, mert fáradtak voltak a sok bortól.
• 7 ³²Ezzel szétoszlatta a népet, mindenkit a maga őrhelyére, a város falaira és bástyáira, az asszonyokat és gyermekeket pedig házaikba bocsátotta. Nagy levertség vett erőt rajtuk.

Jób könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ¹¹De bocsásd csak rá egy kissé a kezedet és verd meg mindenét, amije van, akkor bizony szemtől szembe áld majd téged!«
• 2 ⁵bocsásd csak rá kezedet és verd meg a csontját és a húsát, akkor majd meglátod, hogy szemtől-szembe áld ő téged.«
• 42 ¹¹És meglátogatta őt minden fivére, minden nővére, és régi ismerősei is, valahányan voltak, vele étkeztek házában, sajnálkoztak fölötte, és megvigasztalták mindazon csapások miatt, amelyeket az Úr rábocsátott, és mindenki adott neki egy-egy juhot és egy arany fülbevalót.

A Prédikátor könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 12 ¹⁴mivel Isten minden tettet ítéletre bocsát, minden rejtett dolgot, legyen az jó vagy gonosz!

Jézus, Sirák fiának könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 0 ⁰Egyébként nemcsak ez a könyv, hanem maga a Törvény, a Próféták és a többi szent könyv is nem csekély eltérést mutat, ha őket eredeti szövegben olvassuk. Mert amikor Ptolemajosz Euergetész király idejében, a harmincnyolcadik esztendőben Egyiptomba jöttem, és itt hosszabb időt töltöttem, találtam itt hátrahagyott könyveket, amelyek nem csekély és éppen nem megvetendő tudományra vallanak. Ezért jónak és szükségesnek láttam, hogy én is némi gondot és fáradságot szenteljek e könyv lefordítására. Sok virrasztást és tanulást szántam ez idő alatt arra, hogy a könyvet befejezzem és közrebocsássam azok használatára, akik igazán meg akarják érteni és tanulni, hogyan kell viselkedniük azoknak, akik az Úr törvényéhez akarják szabni életüket.

Jeremiás könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ⁸Látta, hogy éppen azért, mert házasságtörést követett el az elpártolt Izrael, elbocsátottam őt, és válólevelet adtam neki; mégsem félt nővére, a hűtlen Júda, hanem elment, és ő is paráználkodott.
• 31 ³⁴Nem fogja többé így tanítani egyik a másikat, senki a testvérét: ‘Ismerjétek meg az Urat!’ Mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom bűnüket, és vétkükre nem emlékezem többé.«
• 33 ⁸Megtisztítom őket minden bűnüktől, amellyel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bűnüket, amellyel vétkeztek ellenem és elpártoltak tőlem.
• 34 ⁹hogy mindenki bocsássa szabadon rabszolgáját és rabszolganőjét, a héber férfit és héber nőt, és senki se tartsa rabszolgasorban zsidó testvérét. ¹⁰Hallgattak rá a fejedelmek mindnyájan és az egész nép, akik belementek a szövetségbe, hogy mindenki szabadon bocsátja rabszolgáját és rabszolganőjét, és senki sem tartja őket tovább rabszolgasorban; hallgattak rá, és elbocsátották őket. ¹¹De azután újra visszahozták a rabszolgákat és rabszolganőket, akiket szabadon bocsátottak, és leigázva rabszolgákká meg rabszolganőkké tették őket. ¹⁴Hét esztendő elteltével mindegyiktek bocsássa szabadon héber testvérét, aki eladja magát neki! Hat esztendeig szolgáljon neked, azután bocsásd el magadtól szabadon! De atyáitok nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fülüket. ¹⁶De azután újra megszentségtelenítettétek nevemet, amikor visszahozta mindegyiktek a rabszolgáját és rabszolganőjét, akiket a maguk uraiként bocsátottatok szabadon; és leigáztátok őket, hogy rabszolgáitok és rabszolganőitek legyenek.
• 36 ³Hátha meghallja Júda háza mindazt a bajt, amit velük tenni szándékozom, hogy megtérjenek, mindenki a maga gonosz útjáról, s akkor megbocsátom bűnüket és vétküket.«
• 38 ⁶Fogták tehát Jeremiást, és bedobták Malkija királyfi ciszternájába, amely az őrség udvarában volt; köteleken bocsátották le Jeremiást. A ciszternában nem volt víz, csak sár, így Jeremiás belesüllyedt a sárba.
• 40 ¹Az ige, amely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól, miután elbocsátotta őt Nabuzardán testőrparancsnok Rámából. Elhozatta ugyanis őt, amikor még bilincsbe volt verve Jeruzsálem és Júda összes foglya között, akiket fogságba vittek Babilonba. ⁵Ő még akkor nem tért vissza. »Térj vissza Gedaljához, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiához, akit Babilon királya Júda városai fölé rendelt, és lakj vele a nép között! Vagy menj bárhová, ahová menni helyesnek látszik szemedben!« A testőrparancsnok élelmet és ajándékot adott neki, majd elbocsátotta.
• 50 ²⁰Azokban a napokban és abban az időben – mondja az Úr – keresik majd Izrael bűnét, de nem lesz meg, és Júda vétkeit, de nem találják; mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok. ³³Így szól a Seregek Ura: »Elnyomást szenvednek Izrael fiai és Júda fiai egyaránt. Akik fogságba vitték, mind fogva tartják őket, nem akarják elbocsátani.

Ezekiel jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ²⁵Mert valahányszor szózat hangzott az égboltozat fölött, amely fejük felett volt, megálltak, és lebocsátották szárnyukat.
• 5 ¹⁶én, az Úr szóltam. – Amikor majd rájuk bocsátom az éhségnek gonosz és halálos nyilait, amelyeket azért bocsátok rátok, hogy megsemmisítselek titeket és éhséget halmozzak rátok, és összetörjem köztetek a kenyér botját. ¹⁷Éhséget és dühös vadállatokat küldök rátok, hogy teljesen kiirtsalak benneteket. Döghalál és vér gázol majd át rajtad, és kardot bocsátok rád! Én, az Úr szóltam!«
• 6 ³és mondjad: Izrael hegyei, halljátok meg az Úr Isten igéjét! Így szól az Úr Isten a hegyekhez és a halmokhoz, a szakadékokhoz és a völgyekhez: Íme, én kardot bocsátok rátok és megsemmisítem magaslataitokat,
• 7 ³Már rajtad van a vég, rád bocsátom haragomat; megítéllek útjaid szerint, és rád helyezem minden utálatosságodat!
• 8 ¹Történt pedig a hatodik esztendőben, a hatodik hónapban, a hó ötödik napján, hogy amikor én a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, az Úr Isten rám bocsátotta ott a kezét.
• 13 ¹¹Mondd meg azoknak, akik kötőanyag nélkül tapasztanak, hogy a fal összedől! Mert heves zápor jön, és felülről igen nagy pusztító jégesőt bocsátok le és romboló szélvihart. ²⁰Ezért így szól az Úr Isten: Íme, én szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel megfogjátok a lelkeket, mint a madarakat; és leszakítom őket karotokról, és szabadon bocsátom a lelkeket, amelyeket ti elfogtatok, a lelkeket, hogy elrepüljenek.
• 14 ¹³»Emberfia, ha egy ország vétkezik ellenem azzal, hogy hitszegést követ el, kinyújtom ellene kezemet és összetöröm kenyerének botját, éhínséget bocsátok rá, és kiirtok belőle embert és állatot egyaránt. ¹⁵És ha dühödt vadállatokat bocsátanék az országra, hogy elpusztítsam, és úttalanná lenne az, mert nem volna, aki átmenne a vadállatok miatt, ¹⁷Vagy ha kardot bocsátanék arra az országra és azt mondanám a kardnak: Járd be az országot; és kiirtanék belőle embert és állatot, ¹⁹S ha még döghalált is bocsátanék arra az országra és kiönteném rá bosszúságomat vérontással, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, ²¹Mert így szól az Úr Isten: Még ha négy rettenetes ítéletemet: a kardot, az éhínséget, a dühödt vadállatokat és a döghalált bocsátom is Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és állatot, ²²mégis maradnak benne, akik megmenekülnek, akik kivezethetik fiaikat és leányaikat. Íme, ezek majd hozzátok jönnek, és ti látjátok majd útjaikat és cselekedeteiket, és megvigasztalódtok majd a veszedelem fölött, amelyet Jeruzsálemre bocsátottam, mindazok fölött, amiket ráhoztam.
• 16 ⁶³hogy emlékezzél és szégyenkezzél, és szégyenedtől ki se nyithasd többé szádat, amikor mindent megbocsátok neked, amit elkövettél« – mondja az Úr Isten.
• 23 ²⁵Rád bocsátom bosszúmat, hogy éreztessék azt veled haragjukban. Orrodat és füledet levágják, s ami megmarad, karddal darabolják szét; fiaidat és leányaidat fogságra hurcolják, és végső maradékaidat tűz emészti meg.
• 26 ¹⁹Mert így szól az Úr Isten: Amikor majd elpusztult várossá teszlek, mint azok a városok, amelyekben már nem laknak, és rád bocsátom a mélységet, elborítanak a nagy vizek:
• 30 ⁸És megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor tüzet bocsátok Egyiptomra és megsemmisítem összes segítőjét. ¹⁶Tüzet bocsátok Egyiptomra; mint a szülő asszony, úgy szenved majd Pelúzium; Tébé rommá lesz, és Memfiszben szorongatás lesz napról napra.
• 33 ²»Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd nekik: Ha valamely országra kardot bocsátok, és az ország népe egy férfit választ legkisebbjei közül és azt magának őrállóvá rendeli,
• 37 ⁵Így szól az Úr Isten a csontokhoz: Íme, én lelket bocsátok belétek, hogy életre keljetek!
• 38 ¹⁷Így szól az Úr Isten: Hiszen te vagy az, akiről a hajdankor napjaiban beszéltem szolgáim, Izrael prófétái által, akik azon idők napjaiban megjövendölték, hogy téged rájuk bocsátalak. ²²S perbe szállok ellene dögvésszel, vérontással, szakadó záporral és hatalmas jégesővel; tüzes és kénköves esőt bocsátok rá, a seregére és a számos népre, amely vele van.
• 39 ⁶Tüzet bocsátok Magógra és azokra, akik biztonságban laknak a szigeteken; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!
• 29 ⁸Azért így szól az Úr Isten: Íme, kardot bocsátok rád és megölök benned embert és állatot,

Ámosz jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 7 ⁸És mondta nekem az Úr: »Mit látsz, Ámosz?« És így szóltam: »Mérőónt.« Erre mondta az Úr: »Íme, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem bocsátok meg neki.

Jónás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ⁴De az Úr nagy szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót az a veszedelem fenyegette, hogy összetörik.
• 3 ⁹Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?«

Malakiás jövendölése (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ²Ha nem akartok hallani és nem akarjátok megszívlelni, hogy megadjátok nevemnek a dicsőséget – mondja a Seregek Ura –, akkor ínséget bocsátok rátok és átokká változtatom áldásotokat – bizony, átokká változtatom, mert nem szívleltétek ezt meg!

A Makkabeusok első könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 10 ³³Váltságdíj nélkül szabadon bocsátom egész országomban az összes zsidó embert, akit Júdea földjéről fogságba hurcoltak. Mindannyian mentesek legyenek az adótól, még jószágaikat illetően is. ²Amint erről Demetriosz király értesült, hatalmas sereget gyűjtött és kivonult, hogy harcba bocsátkozzék vele.
• 11 ³⁸Amikor aztán Demetriosz király azt látta, hogy lecsendesedett az ország az ő színe előtt, és már senki sem áll ellent neki, elbocsátotta egész hadseregét, mindenkit saját hazájába, a szigetek népeinek sorából toborzott idegen csapaton kívül. Ezzel azonban ellenségévé tette atyáinak valamennyi seregét.
• 12 ⁴⁶Ő hitt neki és úgy tett, amint az mondta. Elbocsátotta csapatait, s azok visszatértek Júdea földjére.
• 13 ¹⁹Elküldte tehát a gyermekeket meg a száz talentumot. Ám az nem tartotta meg szavát és nem bocsátotta szabadon Jonatánt. ³⁹Megbocsátjuk mind a mai napig elkövetett tévedéseiteket és hibáitokat, és elengedjük a koszorút, amellyel tartoztok. S ha ezen kívül valami más vám terheli Jeruzsálemet, az ne terhelje többé.
• 1 ¹⁸és hadba bocsátkozott Ptolemajosszal, Egyiptom királyával. Ptolemajosz megrettent színe előtt, elmenekült, és sokan elestek sebeikben.
• 5 ⁶⁷Azon a napon papok estek el a harcban. Vitézi tetteket akartak ugyanis véghezvinni és meggondolatlanul harcba bocsátkoztak.
• 7 ⁴³Majd ütközetbe bocsátkoztak a seregek ádár hó tizenharmadik napján. Nikánor tábora vereséget szenvedett; ő maga elsőként maradt a csatatéren.

A Makkabeusok második könyve (Káldi-Neovulgáta)

• 4 ³²Menelaosz ekkor úgy gondolta, hogy itt az alkalmas idő, ezért titokban elvitt néhányat a templom aranytárgyaiból, és Andronikosznak ajándékozta azokat. A többit pedig Tíruszban és a szomszéd városokban áruba bocsátotta.
• 11 ³a pogányok többi szentélyéhez hasonlóan pénzgyűjtésre használja fel a templomot, és évenként áruba bocsátja a papi tisztséget.
• 12 ²⁵Amikor aztán megesküdött, hogy a megállapodás értelmében hazabocsátja azokat, a testvérek megmenekülése érdekében sértetlenül elengedték.
• 14 ²³Majd Jeruzsálemben időzött Nikánor, de semmi igaztalan dolgot sem cselekedett, sőt elbocsátotta az összegyűjtött csapatokat is.
• 15 ³⁸Ha ez a történethez illően szépen sikerült, úgy óhajtásom teljesült. Ha pedig kevésbé jól, azt is meg kell bocsátani nekem.
• 13 ²³és harcba bocsátkozott Júdással, de vereséget szenvedett. Amikor aztán arról értesült, hogy a kormányzónak visszahagyott Fülöp lázadást szított Antióchiában, rémületében jó szóval fordult a zsidókhoz, engedett követeléseiknek, és eskü alatt megígért mindent, ami jogosnak látszott. A kibékülés után áldozatot mutatott be, tiszteletet tanúsított a templom iránt és ajándékokat adott.

Evangélium Márk szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ⁴Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. ⁷»Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?« ¹⁰Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – ekkor a bénához fordult: –
• 3 ²⁸Bizony, mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az emberek fiainak;
• 4 ³⁶Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket.
• 6 ³⁶Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.« ⁴⁵Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget.
• 8 ³Ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.« ⁹Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.
• 10 ²A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: »Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?« ⁴Erre azt mondták: »Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk « ¹¹Azt felelte nekik: »Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene.
• 11 ²⁵Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek vétkeiteket.«
• 12 ³Azok megragadták a szolgát, megverték, és üres kézzel bocsátották el.
• 15 ⁶Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek. ⁹Pilátus azt felelte nekik: »Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?« ¹¹A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. ¹⁵Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

Evangélium János szerint (Káldi-Neovulgáta)

• 18 ³⁹Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?«
• 19 ¹⁰Ezért Pilátus azt mondta neki: »Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?« ¹²Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: »Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császárnak.«
• 20 ²³Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.«

Az apostolok cselekedetei (Káldi-Neovulgáta)

• 3 ¹³megdicsőítette Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy döntött, hogy szabadon bocsátja őt.
• 4 ²¹Azok erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt. ²³Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének.
• 5 ⁴⁰Azután előhívták az apostolokat, megverették őket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket.
• 15 ³⁰Azok tehát, miután elbocsátották őket, lementek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet. ³³Miután pedig egy ideig itt időztek, a testvérek visszabocsátották őket békében azokhoz, akik küldték őket.
• 16 ³⁵Miután megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat ezzel az üzenettel: »Bocsásd el azokat az embereket!« ³⁶A börtönőr pedig elvitte Pálnak az üzenetet: »A bírák ideküldtek, hogy bocsássalak el titeket. Most tehát menjetek ki, és távozzatok békével!«
• 17 ⁹Mégis szabadon bocsátották őket, miután Jázon és a többiek kezeskedtek értük. ¹⁴Erre a testvérek azonnal útra bocsátották Pált, hogy eljusson a tengerig: Szilás és Timóteus azonban ott maradtak.
• 23 ²²Az ezredes erre elbocsátotta az ifjút, s megparancsolta neki, ne mondja el senkinek, hogy »ezeket tudtul adtad nekem«. ³²Másnap a lovasokat útra bocsátották, hogy továbbmenjenek vele, ők pedig visszatértek a várba.
• 26 ³²Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: »Ezt az embert el lehetett volna bocsátani, ha nem fellebbezett volna a császárhoz.«
• 27 ¹⁷Mikor végre sikerült azt felhúzni, védőintézkedéseket alkalmaztak: átkötötték a hajót, és mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszhez csapódnak, lebocsátották a lassítót, és így haladtak tovább. ²⁸Erre lebocsátották a mélységmérőt, és húsz ölet mértek. Majd kicsit továbbhaladva onnan már tizenöt ölet mértek. ⁴³A százados azonban meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta, hogy ezt megtegyék. Megparancsolta tehát, hogy azok bocsátkozzanak le elsőként, akik úszni tudnak. Jussanak ki és menjenek ki a szárazra.
• 28 ¹⁸Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs semmi főbenjáró vétkem.

Első levél a korintusiaknak (Káldi-Neovulgáta)

• 7 ¹¹– ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével –, és a férfi se bocsássa el a feleségét. ¹²A többieknek viszont én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, és az kész vele lakni, ne bocsássa el;

Levél az efezusiaknak (Káldi-Neovulgáta)

• 4 ³²Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Levél a kolosszeieknek (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ¹³Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket.
• 3 ¹³Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen! Ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is!

Második levél a tesszalonikieknek (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ¹¹Ezért bocsátja rájuk Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak,

Levél a zsidóknak (Káldi-Neovulgáta)

• 8 ¹²s én megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem«

Jakab levele (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ²⁵Hasonlóképpen a parázna Ráháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor befogadta a kémeket, és más úton bocsátotta el őket?
• 3 ¹¹Vajon a forrás bocsát-e ki ugyanabból a nyílásból édes és keserű vizet?

János első levele (Káldi-Neovulgáta)

• 1 ⁹Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.

János jelenései (Káldi-Neovulgáta)

• 12 ¹⁵Ekkor a kígyó akkora vízárat bocsátott a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodortassa őt a folyóval. ¹⁶De a föld megsegítette az asszonyt, megnyitotta száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány bocsátott ki a szájából.
• 22 ¹⁸Tanúságot teszek mindenki előtt, aki hallja e könyv próféciájának igéit: Ha valaki hozzátesz ezekhez valamit, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.

Második levél Timóteusnak (Káldi-Neovulgáta)

• 2 ⁴Aki Istenért harcol, nem bocsátkozik világi dolgokba, mert annak akar tetszeni, akihez szegődött.