78 1Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok felém fületeket, amikor beszélek! 2Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni. 3Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, 4nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt. 5Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak. 6Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek, beszéljék el fiaiknak, 7hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit, és tartsák meg parancsolatait. 8Ne legyenek olyanok, mint őseik, a dacos és lázadó nemzedék, az állhatatlan szívű nemzedék, amelynek lelke nem maradt hű Istenhez: 9mint az íjjal fölfegyverzett efraimiak, akik meghátráltak az ütközet napján. 10Nem tartották meg Isten szövetségét, nem akarták követni tanítását. 11Elfelejtették nagy tetteit, csodáit, amelyeket látniuk engedett. 12Őseik előtt csodákat művelt Egyiptom földjén, Cóan mezején. 13Tengert vágott ketté, s átvezette őket, a víztömeget gátként állította meg. 14Nappal felhővel vezette őket, éjszakánként pedig tűz fényével. 15Sziklákat hasított ketté a pusztában, bőven adott inniuk a mélységből. 16Patakokat fakasztott a sziklából, mint folyamokat zúdította le vizüket. 17De továbbra is vétkeztek ellene, lázongtak a Felséges ellen a pusztában. 18Próbára tették Istent vágyaikkal, ennivalót kérve kívánságuk szerint. 19Isten ellen szóltak, amikor ezt mondták: Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában? 20A sziklára ugyan ráütött, folyt a víz és patakok áradtak, de tud-e kenyeret is adni, és húsról gondoskodni népének? 21Az ÚR ezt hallva megharagudott, és tűz lobbant fel Jákób ellen, haragra gerjedt Izráel ellen, 22mert nem hittek Istenben, és nem bíztak segítségében. 23Parancsot adott a magas fellegeknek, és megnyitotta az égi kapukat. 24Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei gabonát adott nekik. 25Isteni kenyeret evett mindenki, eledelt küldött, hogy jóllakjanak. 26Keleti szelet támasztott az égen, és déli szelet hajtott erejével. 27Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye. 28Táborukra hullatta azokat, hajlékaik köré. 29Ettek, és igen jóllaktak, amit csak kívántak, megadta nekik. 30De nem hagytak fel kívánságaikkal, bár még szájukban volt az étel. 31Ezért haragra gerjedt ellenük az Isten, megölte legjobbjaikat, leterítette Izráel ifjait. 32Ezek után is csak vétkeztek, és nem hittek csodáiban. 33Ezért hiábavalóságban hagyta telni napjaikat, esztendeiket rémületben. 34Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. 35Meggondolták, hogy Isten a kősziklájuk, a felséges Isten a megváltójuk. 36De csak szájukkal hitegették, nyelvükkel hazudoztak neki. 37Szívük azonban nem tartott ki mellette, nem voltak hűségesek szövetségéhez. 38Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt, nem akar elpusztítani, sőt sokszor visszafojtja haragját, nem engedi, hogy egészen fellobbanjon indulata. 39Meggondolja, hogy halandók ők, olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza. 40Hányszor lázadtak ellene a pusztában, hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban! 41Sokszor kísértették az Istent, megbántották Izráel Szentjét. 42Nem gondoltak hatalmára és arra a napra, amelyen kiváltotta őket a nyomorúságból, 43amikor jeleket tett Egyiptomban, és csodákat Cóan mezején. 44Vérré változtatta a folyókat, nem ihattak a patakokból. 45Bögölyöket bocsátott rájuk, hogy marják őket, és békákat, hogy romlást hozzanak rájuk. 46Termésüket a cserebogárnak adta, munkájuk gyümölcsét a sáskáknak. 47Szőlőjüket jégesővel pusztította el, fügefáikat felhőszakadással. 48Állataikat jégesővel verette, jószágaikat villámokkal. 49Rájuk zúdította izzó haragját, dühét, háborgását, a nyomorúságot és a pusztító angyalok seregét. 50Utat nyitott haragjának, nem óvta meg őket a haláltól, életüket dögvésszel sújtotta. 51Levágott minden elsőszülöttet Egyiptomban, a férfierő első termését Hám sátraiban. 52Útnak indította népét, mint juhokat, vezette, mint nyájat a pusztában. 53Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, de ellenségeiket a tenger borította el. 54Bevitte őket szent területére, erre a hegyre, melyet jobbjával alkotott. 55Népeket űzött ki előlük, nekik osztotta ki azoknak birtokát, Izráel törzseit telepítette sátraikba. 56De ők kísértették a felséges Istent, lázadoztak, és nem tartották meg intelmeit. 57Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj. 58Áldozóhalmaikkal haragították, és bálványszobraikkal ingerelték. 59Ezt hallva Isten felháborodott, és nagyon megutálta Izráelt. 60Elvetette silói lakóhelyét, sátrát, amelyben emberek közt lakott. 61Fogságba juttatta hatalma jelét, ékességét ellenség kezébe. 62Népét fegyver martalékává tette, mert megharagudott örökségére. 63Ifjait tűz emésztette meg, szüzeinek nem énekeltek nászdalt. 64Papjai fegyver által estek el, özvegyei nem sírhattak. 65Akkor, mint aki addig aludt, fölébredt az Úr, mint egy bortól ujjongó hős, 66és visszaverte ellenségeit, gyalázatba döntötte őket örökre. 67De József sátrát megvetette, nem Efraim törzsét választotta, 68Júda törzsét választotta ki, a Sion hegyét, mert azt szereti. 69Magasra építette szentélyét, akár az eget, örök alapot vetett neki, akár a földnek. 70Azután kiválasztotta szolgáját, Dávidot, és kivette őt a juhaklok közül. 71A szoptatós juhok mögül hozta el, hogy pásztora legyen népének, Jákóbnak, és örökségének, Izráelnek. 72Pásztorolta is tiszta szívvel, terelgette ügyes kézzel.