69 1A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé. 2Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! 3Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. 4Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. 5Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. 6Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. 7Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! 8Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. 9Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. 10Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. 11Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. 12Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta. 13Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, és a borivók nótái. 14De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! 15Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! 16Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! 17Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! 18Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! 19Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől! 20Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. 21A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. 22Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. 23Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! 24Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! 25Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! 26Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! 27Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. 28Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! 29Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! 30De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! 31Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. 32Jobban tetszik ez az ÚRnak a tulkoknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. 33Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! 34Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. 35Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger, és minden, ami bennük mozog. 36Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, 37és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.