Kesergés szenvedés idején

69 ¹A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé. ²Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek! ³Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár. ⁴Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam. ⁵Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam. ⁶Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted. ⁷Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene! ⁸Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat. ⁹Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám. ¹⁰Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak. ¹¹Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált. ¹²Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta. ¹³Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, rólam szólnak a borivók nótái. ¹⁴De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! ¹⁵Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! ¹⁶Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! ¹⁷Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! ¹⁸Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! ¹⁹Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől! ²⁰Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet. ²¹A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. ²²Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak. ²³Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává! ²⁴Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné! ²⁵Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket! ²⁶Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója! ²⁷Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél. ²⁸Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez! ²⁹Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be! ³⁰De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem! ³¹Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással. ³²Jobban tetszik ez az ÚRnak a marháknál, az ép szarvú és körmű bikáknál. ³³Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek! ³⁴Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak. ³⁵Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger és minden, ami bennük mozog. ³⁶Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik, ³⁷és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár