69 1Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. 2Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. (Zsolt 40,3) 3Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. (Zsolt 42,8) 4Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. (Zsolt 22,3; Jób 17,6) 5Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! (Zsolt,69 4. 35.) 6Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: (Jób 9,8) 7Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! (Zsolt 40,17) 8Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. (Zsolt 24,1.2;50,12) 9Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. (Jób 19,13-17) 10Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. (Zsolt 119,139; Ján 7,17;Róm 15,3) 11Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. (Zsolt,69 9. Zsolt. 97,2.) 12Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. (Ésa 2,5) 13A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. (Zsolt 105,3) 14Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. (Ésa 49,8) 15Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; (Zsolt 18,17.18) 16Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! (2Sám 3,18;Zsolt 78,70.71.2Sám;7,8.9) 17Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; (1Sám 13,14) 18És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! (Zsolt 102,3) 19Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. (Zsolt 22,12) 20Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. (Zsolt 35,21;41,6.9;Zsolt 42,11) 21A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. (Zsolt 61,8;Zsolt 132,17.18) 22Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. (Máté 27,34) 23Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. (Róm 11,19) 24Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. (Zsolt 2,7;2Sám 8,12;10,19) 25Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. (2Sám 7,16;23,5) 26Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; (Csel 1,20) 27Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. (Zsolt 109,15.16) 28Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. 29Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. (Zsolt 109,15) 30Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! 31Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. (Zsolt,69 4. 9.) 32És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. (Zsolt 51,18.19) 33Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! (Zsolt 22,27;70,5) 34Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. 35Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! (Zsolt 148,1; Ésa 49,13) 36Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. (Zsolt 51,20) 37És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.