69 (68). ZSOLTÁR. SIRALOM

69 ¹(A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Dávidtól.) ²Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér, ³belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem. ⁴Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom. ⁵Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim. Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom. ⁶Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve előtted. ⁷De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene! ⁸Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat. ⁹Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem. ¹⁰Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat. ¹¹Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott. ¹²Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik. ¹³A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek. ¹⁴De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint! ¹⁵Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet, ¹⁶nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre! ¹⁷Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bőségében tekints reám! ¹⁸Ne rejtsd el szolgád elől arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar! ¹⁹Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg! ²⁰Ismered gyalázatomat, ²⁰szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól. ²⁰Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan. ²⁰Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna. ^{21 22}Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak. ²³Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká! ²⁴Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét! ²⁵Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg őket! ²⁶Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban! ²⁷Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát. ²⁸Tetézd meg bűnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak előtted! ²⁹Töröljék ki őket az élők könyvéből, ne legyenek beírva az igazakkal együtt! ³⁰Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem! ³¹Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom. ³²Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van. ³³A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek! ³⁴Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le. ³⁵Dicsőítse őt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog! ³⁶Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet, ³⁷szolgáinak fiai örökségül kapják. S azok laknak rajta, akik szeretik nevét.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár