142 1Dávid tanítókölteménye. Imádság abból az időből, amikor a barlangban volt. 2Hangosan kiáltok az ÚRhoz, hangosan könyörgök az ÚRhoz. 3Kiöntöm előtte panaszomat, elmondom neki nyomorúságomat. 4Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat. Tőrt vetettek nekem az ösvényen, amelyen járok. 5Tekints jobb kezem felé, és lásd meg, hogy senki sem akar észrevenni! Elveszett minden menedékem, senki sem törődik velem. 6Hozzád kiáltok, URam, és ezt mondom: Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén. 7Figyelj esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Ments meg üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam! 8Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam nevedet! Körém sereglenek majd az igazak, amikor jót teszel velem.