32 1Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. 2Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. 3De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot. 4Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. 5De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt. 6Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. 7Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. 8De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. 9Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. 10Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. 11Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek. 12Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. 13Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember. 14Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. 15Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. 16Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. 17Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! 18Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek. 19Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők. 20Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. 21Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem. 22Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.