32 1Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: (Zsolt 103,19) 2Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. (1Móz 18,25; Zsolt 96,13) 3De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. (Jób 13,4;15,4.10) 4Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. (Zsolt 34,5.6;36,11) 5De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja. (1Kir 9,3; Zsolt 76,3;133,13.14) 6És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. (Zsolt 34,18) 7Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága! (Jób 12,12.13) 8Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki! (Jób 38,36; Dán 1,17) 9Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. (Jób 12,12.13) 10Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet! 11Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek. 12Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt. (Jób 15,9.10) 13Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember! 14Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. (Zsolt 10,18) 15Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó. (Zsolt 13,2) 16Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. (Zsolt 7,16; Jób 18,7) 17Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! (5Móz 29,19.20) 18Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek. (Zsolt 14,1) 19Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad. 20Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek. (Jel 18,7.8) 21Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem; (Róm 3,13-17) 22Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm! (Jób 17,4)