33 ¹Ezért halld meg, Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre! ²Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. ³Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. ⁴Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. ⁵Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem! ⁶Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is. ⁷Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni. ⁸Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat: ⁹Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm, ¹⁰Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem, ¹¹béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet. ¹²Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a halandónál. ¹³Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ? ¹⁴Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. ¹⁵Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg, ¹⁶akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz. ¹⁷Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől. ¹⁸Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver. ¹⁹Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával. ²⁰Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét. ²¹Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak. ²²Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz. ²³Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét, ²⁴akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat! ²⁵Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága. ²⁶Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak. ²⁷Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. ²⁸Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék. ²⁹Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel, ³⁰hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága. ³¹Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek! ³²Ha lesz mondanivalód, felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni. ³³Ha pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet