Elíhú első beszéde: Jób barátai rosszul érveltek
32 1Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát. 2Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. 3De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot. 4Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála. 5De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.6Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok. 7Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek. 8De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi. 9Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez. 10Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok. 11Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg kerestétek a megfelelő szavakat. 12Figyelmesen hallgattalak titeket, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira. 13Ne mondjátok: Olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, ember nem. 14Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki. 15Megrettentek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak. 16Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet. 17Hadd mondjam hát el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok! 18Mert tele vagyok szavakkal, szorongat belülről a lélek. 19Olyan már a bensőm, mint a lezárt újbor, széthasad, mint erjedő musttól a tömlő. 20Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok. 21Nem leszek elfogult sem erre, sem arra, senkinek nem fogok hízelegni. 22Nem is értek én a hízelgéshez, meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.