Keresés a Bibliában

III. AZ ELIHU-BESZÉDEK

Elihu veszi át a szót.

32 1A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében. 2Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségből való Barákel fiának, a Búzból való Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten előtt igaznak gondolta magát. 3Három barátjára is mérges volt, mert nem találták el a feleletet, és így eltűrték, hogy Istent meghazudtolja. 4Míg azok beszéltek, Elihu addig várt. Mert azok idősebbek voltak, mint ő. 5Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja. 6Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már őszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem. 7Gondoltam magamban: „Szóljon az öregkor, évek teljessége hirdesse bölcsességét!” 8De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá. 9Nem mindig okosak, kiknek éve számos, s nem mindig helyes a vének felfogása. 10Ezért bátorkodom szólni. Figyeljetek! Szeretnék magam is véleményt mondani. 11Nézzétek, én vártam, míg ti beszéltetek, és odafigyeltem bölcs szavaitokra. Míg a megfelelő szóra rátaláltok, 12jól odafigyelve követtem szavatok. De lám, egyiktek sem cáfolta meg Jóbot, közületek szavára egy sem felelt meg. 13Ne gondoljátok: „Mi találtuk fel a bölcsességet, egyenest az Isten, nem ember tanított.” 14Én bizony nem szólnék ilyenféle módon, s nem felelnék neki mondásaitokkal. 15Azok zavartak, választ nem adnak, kifogytak a szóból. 16Várakozzam tán még? Hisz már nem beszélnek, csöndben álldogálnak, s nem felelnek semmit. 17Felelek hát akkor a magam részéről, tudtotokra adom, mi a véleményem. 18Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, űz és hajt a lélek, amely bennem lakik. 19Lám, olyan a keblem, mint a lefojtott bor, új tömlők módjára utóbb még szétszakad. 20Így hát beszélnem kell, hogy megkönnyebbüljek, megnyitom ajkamat, hogy választ adhassak. 21Nem fogok senkinek a pártjára állni, hízelgő szavakkal senkit nem illetek. 22Nem értek én ahhoz, hogy kell hízelegni, Teremtő Istenem hamar elszólítna.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet