24 1Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik? 2Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik. 3Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik. 4Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának. 5Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. 6A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek. 7Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk. 8Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük. 9Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől. 10Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét. 11Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak. 12A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel. 13Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein. 14Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel. 15A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára. 16Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. 17Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget. 18Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe. 19Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek. 20Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa. 21Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót. 22Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében. 23Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait. 24Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat. 25Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?