24 1Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?! 2A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik. (5Móz 19,14) 3Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik. 4Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak. (Péld 28,28) 5Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára. 6A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik. 7Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk. 8A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik. 9Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik. (Zsolt 94,6) 10Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét. (3Móz 19,13) 11Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak. 12A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal. 13Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein. 14Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj. (Zsolt 10,8.9) 15A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen. (Péld 7,7-10) 16Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot. 17Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel. 18Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra. (Zsolt 11,6) 19Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek. (Zsolt 49,15) 20Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa, 21A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett. 22De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez. 23Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira. (Jób 38,1) 24Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász. (Jób 22,20; Zsolt 1,4;73,19.20) 25Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?