A gonosz emberek vétkei

24 ¹Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik? ²Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik. ³Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét elviszik zálogul. ⁴Lekergetik az útról a szegényeket, minden elesettnek meg kell lapulnia az országban. ⁵Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. ⁶A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek. ⁷Meztelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk. ⁸Zivatar áztatja őket a hegyekben, a sziklához lapulnak, mert nincs más menedékük. ⁹Letépik az emlőről az árvát, és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul. ¹⁰Meztelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét. ¹¹Mások házánál préselnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak. ¹²A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel. ¹³Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein. ¹⁴Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje az elesettet és a szegényt, a tolvaj pedig éjjel. ¹⁵A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja, és lepellel takarja el arcát. ¹⁶Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról. ¹⁷Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.

Jön a méltó büntetés

¹⁸Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe. ¹⁹Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek. ²⁰Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa. ²¹Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót. ²²Isten erejéből nyer időt az erős; ha most még áll is, nem marad majd így egész életében. ²³Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait. ²⁴Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, alászállnak, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat. ²⁵Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet