Keresés a Bibliában

24

1Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől,
de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.

2Vannak, akik odébb tolják a határokat,
elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;

3elhajtják az árvák szamarát,
zálogul elveszik az özvegy marháját,

4lelökik a szegényt az útról
s elnyomják a föld nyomorultjait mind.

5Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra,
leshetik a prédát,
s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,

6más mezején kell aratniuk,
s a gonosz szőlőjében szüretelniük,

7mezítelenül, ruha nélkül hálnak,
és nincs a hidegben takarójuk.

8Áznak a hegyi záporoktól,
minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.

9Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát,
megrabolják a szegény népet.

10Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak
s éhesen hordják a kévéket,

11falaik között olajat sajtolnak,
taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,

12a városban halálra váltak nyögnek,
feljajdul a megsebzettek lelke,
de Isten nem ügyel könyörgésükre.

13Ezek a fény ellen lázadozók,
akik nem ismerik az ő útjait,
és nem járnak ösvényein:

14reggeli szürkületben kel a gyilkos,
megöli a szegényt és a nyomorgót,
éjjel pedig elmegy tolvajnak.

15A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi,
és mondja: ‘Nem lát senki szeme,
s az elleplezi az arcot.’

16Betörnek a sötétben a házakba,
amelyeket nappal megjelöltek maguknak,
és nem akarnak napvilágról tudni.

17Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik,
a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.

18‘Könnyű az a víz színén.
Átkozott a birtokrésze a földön,
szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.

19Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét,
az alvilág pedig a bűnösöket.

20Az anyaöl megfeledkezik róla,
férgek az ő finom falatja;
nem marad emlékezetben,
összetörik, mint a gyümölcstelen fát.

21Magtalannal barátkozik, aki nem szül,
és nem tesz jót az özveggyel.

22Lerántja a hatalmasokat erejével,
de amikor áll, sem biztos életében.

23Isten alkalmat ad neki bűnbánatra,
de ő kevélyen visszaél vele;
szeme azonban az ő útjain van.

24Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók,
lehajtják és letépik őket, mint a többit,
és levágják, mint a kalász fejét.’

25Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem?
és ki veszi semmibe szavamat?«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

24,5 A jókról beszél, akik nyomorognak és fáradságosan gyűjtögetnek maguknak valami kis ennivalót, némelyiküknek még annyija sincs, hogy a házát befedje, ezért barlangokban húzzák meg magukat.

24,9 Újra hozzáfog a gonoszság ecseteléséhez. Megismétli a korábban elmondottakat (4-9.v.), azután itt is a jókról beszél (vö. 10-13.v.).

24,18 Ezekben a versekben Jób valószínűleg osztja barátai véleményét az istentelenek váratlan büntetéséről. Ezért néhány magyarázó szerint ezek a versek eredetileg a 27,23 után voltak; itt Szófár szájába adja a szavakat.

Előző fejezet Következő fejezet