Keresés a Bibliában

15 1Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta: 2Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? 3Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? 4Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt. 5A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad. 6Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened. 7Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? 8Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? 9Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg? 10Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. 11Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? 12Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid, 13hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? 14Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? 15Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében. 16Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet! 17Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el, 18amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való. 19Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen. 20A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva. 21Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító. 22Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá. 23Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. 24Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király, 25mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. 26Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. 27Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára; 28pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. 29Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. 30Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el. 31Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. 32Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki, 33mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát. 34Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. 35Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet