15 ¹Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta: ²Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? ³Vitatkozhat-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? ⁴Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, megcsonkítod az áhítatot is Isten színe előtt. ⁵A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszok nyelvét választottad. ⁶Saját szád tesz bűnössé, nem én, és ajkaid vallanak ellened. ⁷Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? ⁸Talán kihallgattad Isten titkát, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? ⁹Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Mihez értesz, ami nálunk nincs meg? ¹⁰Ősz is, meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. ¹¹Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? ¹²Hova ragadott el a szíved, és miért villognak szemeid, ¹³hogy Isten ellen fordítod lelkedet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? ¹⁴Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? ¹⁵Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta szemében. ¹⁶Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet! ¹⁷Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit megláttam, azt beszélem el, ¹⁸amit a bölcsek hirdettek, s nem titkolták el azt, ami atyáiktól való. ¹⁹Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen. ²⁰A bűnös minden nap gyötrődik, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva. ²¹Rémítő hangok vannak a fülében, béke idején tör rá a pusztító. ²²Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá. ²³Kenyér után bolyong, hogy hol találna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. ²⁴Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamra kész király, ²⁵mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. ²⁶Nekiszegzett nyakkal rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. ²⁷Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára; ²⁸pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. ²⁹Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. ³⁰Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten szele sodorja el. ³¹Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. ³²Időnap előtt vége lesz, ága nem zöldül ki, ³³mint ahogy a szőlő ledobja az éretlen szemeket, és az olajfa elhullatja virágát. ³⁴Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. ³⁵Nyomorúságot fogannak, bajt szülnek és méhükben csalás érlelődik.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet