Elífáz második beszéde: Önteltséggel vádolja Jóbot

15 ¹Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: ²Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát? ³Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal? ⁴Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt. ⁵A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad. ⁶Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened. ⁷Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál? ⁸Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet? ⁹Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek? ¹⁰Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál. ¹¹Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet? ¹²Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid, ¹³hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon? ¹⁴Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született? ¹⁵Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében. ¹⁶Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!

A bűnösök menthetetlenül elpusztulnak

¹⁷Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit tapasztaltam, azt beszélem el, ¹⁸amit bölcsek hirdettek, nem titkolva azt, ami atyáiktól való. ¹⁹Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen. ²⁰Egész életében gyötrődik a bűnös, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva. ²¹Minden hang rémíti, ami fülébe jut, béke idején tör rá a pusztító. ²²Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá. ²³Kenyér után bolyong, hogy merre találna. Tudja, hogy nem kerüli el a sötétség napját. ²⁴Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király, ²⁵mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött. ²⁶Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával. ²⁷Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára, ²⁸pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek. ²⁹Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza. ³⁰Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten lehelete messze elsodorja. ³¹Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe. ³²Időnap előtt vége lesz, ágai nem zöldellnek tovább, ³³úgy jár, mint a szőlő, amely ledobja az éretlen szemeket, és mint az olajfa, amely elhullatja virágát. ³⁴Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat. ³⁵Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni; méhükben csalódás érlelődik.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet