2. A VITA MÁSODIK MENETE

Jób szavaival ítéletet von magára

15 ¹Temáni Elifáz válaszolt és így szólt: ²Biztos tudás nélkül beszél-e bölcs ember? Benső világát csak széllel béleli-e, ³hogy vitázni kezdjen semmit érő szóval és mindenféle mihaszna beszéddel? ⁴Sőt, korlátot szabsz Isten félelmének, s megszeged Isten előtt az áhítat csendjét. ⁵Talán bűnöd teszi szádat beszédessé, és a ravaszkodók nyelvét választottad. ⁶A saját szád és nem én ítéllek el, tanúbizonyságot ajkad szól ellened. ⁷Te születtél talán az első embernek, s már a halmok előtt a világra jöttél? ⁸Megfigyelő voltál Isten tanácsában? Minden bölcsességet magadhoz ragadtál? ⁹Mit tudsz te, amit magunk is ne tudnánk? Értesz-e olyasmit, mi előttünk rejtély? ¹⁰Őszek és öregek vannak itt közöttünk, akik apádnál is több napot láttak már. ¹¹Istennek vigaszát kevésnek találod, és szavát, amely veled oly gyöngéden bánt? ¹²Miért ragad el úgy indulatod, hogy a szemed vérben forog, ¹³és az Isten ellen fordul a haragod és minden szavad, amit kiejt a szád? ¹⁴Vajon mi az ember, hogy tiszta lehetne, asszonynak szülötte igaz hogyan volna? ¹⁵Angyalaiban sincs, látod, bizodalma, nem tiszta az ég sem a szemében. ¹⁶Még sokkal kevésbé, ki egészen romlott, az ember, ki a bűnt, mint a vizet issza. ¹⁷Elbeszélem neked, te meg hallgass rám, amit szemem látott, azt mondom el neked, ¹⁸amit a bölcs emberek hirdethettek, amit apáik előlük el nem titkoltak. ¹⁹Csak ők maguk voltak az ország urai, idegenek köztük nem kóborolhattak. ²⁰A bűnös minden nap kínokban gyötrődik, a rövid időben, mely a zsarnoknak jut. ²¹Ijesztő hangokat hallanak fülei, pusztulás támadhat rá még békében is. ²²Sötétségből nem mer fénybe menekülni, hisz ki van szemelve, kard fogja megölni. ²³Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti. ²⁴A sötétség napja félelmet kelt benne, és erőt vesz rajta nyomorúság, ínség. Megragadják, mint egy harcra termett király, ²⁵merthogy Isten ellen emelte a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval. ²⁶Kemény nyakkal rohant harcolni ellene és pajzsának szilárd domborulatával. ²⁷Csupa zsír borítja egész ábrázatát, hájas kövérség tölti ki ágyékát. ²⁸Romba dőlt városok lettek lakásává, lakhatatlan házakban talált menedéket. Amit épített magának, az mind összedőlt. ²⁹Nem lesz soká gazdag, vagyona ingatag, és nem vet többé árnyékot a földre. ³⁰Az égető hőség leperzseli sarját, és a viharos szél letépi virágát. ³¹Ne reméljen sokat magas növésétől, minden szerzeménye csak megcsalja. ³²Már időnap előtt elszárad indája, és az ágai többé nem zöldülnek ki. ³³Mint tőke, ledobja a savanyú fürtöt, eldobja virágát, akár az olajfa. ³⁴Terméketlen marad gonoszoknak törzse, a jogtalanság sátrát megemészti a tűz. ³⁵Azok, akik nyomorúságot fogannak, csupa bajt szülnek, és csak hazugság születik ölükből.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet