13 1Mindezt saját szememmel láttam, fülemmel hallottam, és megértettem. 2Én is tudom, amit ti tudtok, nem vagyok alábbvaló, mint ti. 3Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni, Istennel szemben akarok védekezni. 4Mert hazugságot kentek rám, mindnyájan mihaszna orvosok vagytok. 5Bár elhallgatnátok egészen, akkor bölcsek maradnátok! 6Hallgassátok meg védekezésemet, és figyeljetek ajkam ellenvetéseire. 7Isten érdekében beszéltek álnokságot? Az ő érdekében beszéltek hamisságot? 8Neki akarjátok pártját fogni, vagy Isten mellett perbe szállni? 9Jó lesz-e, ha megvizsgál benneteket? Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket? 10Szigorúan megbüntet titeket, ha titokban személyválogatók vagytok. 11Nem ijedtek meg fenséges voltától? Nem fog el benneteket rettegés? 12Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok, sáncaitok agyagsáncok. 13Hallgassatok már el, hadd beszéljek én, bármi történjék is velem! 14Miért szaggatnám fogaimmal testemet, miért tenném kockára életemet? 15Hiszen megölhet engem! Nem is reménykedem! Csak utaimat akarom védeni előtte. 16Már az is segítség nekem, hogy elvetemültek nem kerülhetnek elé. 17Azért hallgassatok figyelmesen szavamra, fületekkel magyarázatomra. 18Íme, előterjesztem ügyemet! Tudom, hogy nekem van igazam. 19Van-e, aki perbe száll velem? Akkor elhallgatok és kimúlok. 20Csak kettőt ne tégy velem, színed elől akkor nem rejtőzőm el: 21vedd le rólam kezed, ne rémíts és ne ijessz engem! 22Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem! 23Mi a bűnöm, mi a vétkem? Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem! 24Miért rejted el arcodat, miért tartasz ellenségednek? 25Elsodort falevelet rémítesz, és száraz szalmaszálat üldözöl, 26hogy ily sok keserűséget róttál rám, s ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?! 27Béklyót tettél a lábamra, ellenőrzöd minden ösvényemet, még lábam nyomát is megjegyzed! 28Korhadtan mállok szét, mint a molyrágta ruha.