13 1Nézzétek, szememmel ezt én mind láttam, fülemmel hallottam és jól megjegyeztem. 2Amiket ti tudtok, azt mind tudom én. Nem állok semmiben hátrább, mint ti álltok. 3De mégis beszélni szeretnék a Mindenhatóval, vitába szeretnék szállni az Istennel. 4Ti csupán hazug képmutatók vagytok, orvosok egy szálig, akik mit sem érnek. 5De ha legalább hallgatni tudnátok, hogyha hallgatnátok, bölcsebbek volnátok. 6Kérlek, hallgassátok meg a panaszaim, figyeljetek ajkam pörlekedésére. 7Hamis beszédekkel mentitek az Istent, tán még hazudnátok is a védelmére. 8Pártjára akartok talán bizony állni, Isten ügyvédjei szeretnétek lenni? 9Jól vizsgáznátok-e, ha levizsgáztatna? Becsapnátok őt is, mint az embereket? 10Kemény feddésben részesít titeket, hogyha titkos módon a személyt nézitek. 11Magas méltósága nem riaszt titeket? Nem támad bennetek láttán aggodalom? 12Mondásaitokat csak hamuba írják, védősáncaitok agyagból épülnek. 13Legyetek most csendben, hadd beszéljek! Aztán jöjjön, aminek jönnie kell! 14Húsomat fogam közt magam fogom vinni, s a kezembe veszem életemnek sorsát. 15Öljön hát meg! Úgy sincs semmi reménységem. De hogy utam igaz, azt kimutatom! 16Hisz már ez maga is mentségemre szolgál, mert a bűnös nem mer színe elé lépni. 17Figyeljetek tehát szavamra pontosan! Amit mondok, az hatoljon fületekbe! 18Lám, készen állok az ítéletre, és nagyon jól tudom, hogy igazam van. 19Ki az, aki velem perbe akar szállni? Kész vagyok hallgatni, akár meg is halni. 20Két dologtól szeretném, hogyha megkímélnél, akkor nem bújok el a színed elől. 21Az egyik, hogy vedd le rólam a kezedet, ne kelljen előtted félelemben élnem. 22Aztán szólíts, és én megfelelek neked, de én szóljak előbb, s te csak választ adj. 23Mekkorák lehetnek bűneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem! 24Miért rejted el arcodat előlem, miért veszel olybá, mint ellenségedet? 25Hulló falevelet akarsz ijesztgetni, kiszáradt pozdorját üldözőbe venni? 26Keserű dolgokat írsz elő számomra, ifjú botlásaim írod rovásomra. 27Te zártad a lábam kalodába, minden utamat szemmel tartod, és vonást húzol a lábam körül. 28Mint a pudvás fa, szétesik életem, mint a ruhadarab, amit molyok rágnak.