12 ¹Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ²Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség? ³Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló, mint ti. Ki ne tudna ilyesféléket? ⁴Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig aki Istenhez kiált, azt ő meghallgatja. Mégis nevetséges az igaz és feddhetetlen. ⁵A szerencsétlen ember megvetni való - gondolja, aki biztonságban él -, föl kell taszítani a tántorgókat! ⁶Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik kezükben akarják tartani az Istent. ⁷Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak. ⁸Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. ⁹Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket? ¹⁰Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek. ¹¹A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt. ¹²Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak. ¹³De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem. ¹⁴Ha ő ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem engedik ki. ¹⁵Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden, ha nekiereszti, felforgatják a földet. ¹⁶Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő. ¹⁷Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt. ¹⁸Királyok bilincseit nyitja ki, és övet köt derekukra. ¹⁹Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá. ²⁰Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el. ²¹Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg. ²²Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat. ²³Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket. ²⁴Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusztában. ²⁵Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet