10 ¹Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel! ²Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem? ³Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök tanácsának pedig kedvezel? ⁴Vajon testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, ahogyan az ember lát? ⁵Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé? ⁶Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet, ⁷pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből! ⁸Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani? ⁹Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél? ¹⁰Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot? ¹¹Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. ¹²Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet. ¹³Mégis ezeket rejtegetted szívedben, tudom, ez volt a szándékod: ¹⁴Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem. ¹⁵Ha bűnös vagyok, jaj nekem! Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem. Elégeld meg gyalázatomat, lásd meg nyomorúságomat! ¹⁶Hiszen ha gőgös lennék, oroszlánként rontanál rám, és ellenem fordítanád csodálatos hatalmadat. ¹⁷Új tanúkat állítanál ellenem, szaporítanád az engem érő bosszúságot, sorozatosan támadnának ellenem. ¹⁸Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna! ¹⁹Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba! ²⁰Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék, ²¹mielőtt odamegyek, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a halál árnyékának országába, ²²a vaksötét országba, a halál árnyékának sötétségébe, ahol nincs rend, és a fény is olyan, mint a sötétség.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet