10 1Lelkemből útálom az életemet, megeresztem felőle panaszomat; szólok az én lelkem keserűségében. 2Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?! (Jób,10 8. 9. Jób 21,17-20.) 3Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod? (Ésa 64,8.9) 4Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát? (Zsolt 78,64) 5Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai? 6Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz. (Péld 13,22; Préd 2,27) 7Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedből kiszabadítson! 8Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?! (Zsolt 139,14.15) 9Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem? (Jób 15,20.21) 10Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem? 11Bőrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem. 12Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én lelkemet. (1Sám 25,29) 13De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban: 14Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bűnöm alól nem mentesz föl engem. 15Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra! 16Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám. (Ésa 38,13) 17Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem. (Jób 16,9;13,14) 18Miért is hoztál ki engem anyámnak méhéből? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem! (Jób 3,3.11) 19Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhéből sírba vittek volna! 20Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tőlem, hadd viduljak fel egy kevéssé, 21Mielőtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe; 22Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürű setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürű setétség.