9 ¹Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: ²Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? ³Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. ⁴Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni? ⁵Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában. ⁶Megrendíti helyén a földet, oszlopai megrendülnek. ⁷Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. ⁸Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. ⁹Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait. ¹⁰Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. ¹¹Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. ¹²Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel? ¹³Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is. ¹⁴Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben? ¹⁵Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. ¹⁶Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. ¹⁷Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. ¹⁸Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól. ¹⁹A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem? ²⁰Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. ²¹Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. ²²Mindegy! - azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek. ²³Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését. ²⁴Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? ²⁵Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. ²⁶Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. ²⁷Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, ²⁸megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. ²⁹Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? ³⁰Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, ³¹akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. ³²Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással! ³³Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét. ³⁴Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene, ³⁵akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet