Keresés a Bibliában

EMLÉKEZÉS IZRAEL MÚLTJÁRA

77 1(A karvezetőnek a „Jedutun” szerint – Aszaf zsoltára.)
2Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson.
3Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása.
4Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem.
5Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni.
6Régmúlt napokra kell gondolnom,
7a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem:
8„Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas?
9Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret?
10Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?”
11S így szólok: „Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott.”
12Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról.
13Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem.
14Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges?
15Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat.
16Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait.
17A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek.
18A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek.
19Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett.
20Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható.
21Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF