EMLÉKEZÉS IZRAEL MÚLTJÁRA

77 ¹(A karvezetőnek a „Jedutun” szerint – Aszaf zsoltára.) ²Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson. ³Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása. ⁴Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem. ⁵Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni. ⁶Régmúlt napokra kell gondolnom, ⁷a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem: ⁸„Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas? ⁹Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret? ¹⁰Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?” ¹¹S így szólok: „Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott.” ¹²Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról. ¹³Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem. ¹⁴Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges? ¹⁵Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat. ¹⁶Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait. ¹⁷A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek. ¹⁸A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek. ¹⁹Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett. ²⁰Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható. ²¹Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár