32 (31). ZSOLTÁR

32 ¹(Tanítóköltemény – Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. ²Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság. ³Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége. ⁴Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon. ⁵De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: „Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!” S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet. ⁶Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el. ⁷Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival. ⁸Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik: ⁹Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]! ¹⁰A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma. ¹¹Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár