32
1Dávid tanítása.
Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.
(Róm 2,6.7)
2Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
(Jel 14,1.5)
3Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
(Zsolt 31,11)
4Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.
5Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.
(Zsolt 51,6;Jób 31,33; Péld 28,13.1Ján;1,9)
6Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el ő hozzá.
(Ésa 49,8)
7Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.
(Zsolt 9,10;Zsolt 18,1)
8Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.
(Zsolt 25,12)
9Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád.
(Zsolt 49,21; Ésa 1,3; Préd 3,19)
10Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.
(Péld 13,21;Ésa 40,31)
11Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!
(Zsolt 33,1-5; Luk 1,46-49)