32
1Maszkíl Dávidtól.
Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert,
és akiknek bűne el van takarva.
2Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét,
s akinek lelkében nincsen csalárdság.
3Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek,
s egész nap jajgattam.
4Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,
ellankadt erőm, mint a nyár hevében.
5Megvallottam előtted bűnömet,
gonoszságomat el nem rejtettem.
Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.«
És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.
6Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben,
akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.
7Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől;
Körülveszel a szabadulás örömével.
8Értelmet adok neked és megtanítlak
az útra, amelyen járnod kell;
Rajtad tartom szemem.
9Ne legyetek értelmetlenek,
mint a ló és az öszvér:
amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát,
másként nem közelednek hozzád.
10Sok csapás éri a bűnöst,
ám az Úrban remélőt irgalom övezi.
11Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak,
ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!
Jegyzetek
32,1 Egyéni hálaének. Bonyolult szerkezete miatt a fogság utáni időkre helyezik. Az Egyház a hét bűnbánati zsoltár egyikének tekinti és így használja (sorrendben a második).
32,1 A megtisztult ember örömteli kiáltása. Pál is idézi (Róm 4,7-8).
32,3 Az ember a test és a lélek egysége, ezért a bűn az egész embert érinti.
32,4 Javított szöveg.
32,6 Áradó vizek: Isten haragjának jelképe (javított szöveg).
32,11 Liturgikus felszólítás.