IMA A SZORONGATTATÁS IDEJÉN

31 ¹(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) ²Hozzád menekülök, Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak! Igazságodban szabadíts és ments meg engem, ³hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram! ⁴Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem! ⁵Kimentesz a hálóból, amit elém vetnek, te vagy szabadulásom. ⁶Kezedbe ajánlom lelkemet, te megváltasz, Uram. Te, hűség Istene, ⁷te gyűlölöd a silány bálványok tisztelőit, én azonban az Úrban bízom. ⁸Ujjonghatok és örülhetek jóságodon, mert kegyesen tekintettél nyomorúságomra, és segítettél kínjaimban. ⁹Nem szolgáltattál ki ellenségem hatalmának, lábamat tágas helyre állítottad. ¹⁰Könyörülj rajtam, Uram, tele vagyok félelemmel, tekintetem komor a gondtól, testem, lelkem összetörve. ¹¹Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erőm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak. ¹²Gúny tárgya lettem ellenségeimnek, szomszédaimnak szégyenük, barátaimnak félelmük. Akik az utcán látnak, kitérnek előlem. ¹³A szívek elfeledkeznek rólam, mintha halott volnék. Olyan lettem, mint összetört edény. ¹⁴Hallottam a tömeg suttogását, körülöttem csupa borzadály, csoportokba verődtek, és meg akartak ölni. ¹⁵De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem! ¹⁶Az időm a te kezedben van, ragadj ki ellenségeim és üldözőim hatalmából! ¹⁷Derítsd szolgádra arcodat, ments meg irgalmasságodban! ¹⁸Uram, ne hagyd, hogy szégyent valljak, hiszen téged hívlak! A gonoszok valljanak szégyent, némuljanak el és szálljanak sírba! ¹⁹Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek az igaz ellen szólnak, rátarti gőggel és megvetéssel! ²⁰Mily nagy a te jóságod, Uram, amit azoknak tartogatsz, akik félnek téged! Ki is nyilvánítod az emberek szeme láttára, azokon, akik hozzád menekülnek. ²¹Tekinteted pajzsával befödöd őket az emberek támadása elől. Sátradban megvéded őket a nyelvek rágalma elől. ²²Áldott legyen az Úr (az erős városban)! Csodálatosan megmutatta nekem irgalmát. ²³Ijedtemben így beszéltem: „Elutasítottál szemed elől.” De te meghallottad könyörgő szavam, amikor hozzád kiáltottam. ²⁴Szeressétek az Urat mind, ti övéi! Akik hűek hozzá, azokat az Úr oltalmazza, de bőven megfizet azoknak, akik elbizakodva cselekszenek. ²⁵Legyetek erősek és bátor lelkűek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár