8Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.) 9Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. 10Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott. 11Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. 12Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő. 13Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő. 14Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát. 15Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket.
64 1mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt. 2Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt, 3és amilyenekről soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak.