18 (17). ZSOLTÁR. A KIRÁLY GYŐZELMI ÉNEKE

18 ¹(A karvezetőnek – Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezéből.) ²Így szólt: Szeretlek, Uram, erősségem, [te megmentesz az erőszaktól]. ³Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, ⁴akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtől. ⁵Körülvettek a halál örvényei, Beliál hullámai rémítettek, ⁶az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak. ⁷Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Ő meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. ⁸Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el őket lángoló haragjától.) ⁹Lehelete füstölgő felhő volt, szájából pusztító tűz lövellt, [izzóvá tette a parazsat]. ¹⁰Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhőn nyugodott. ¹¹Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant. ¹²Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sűrű felhő. ¹³Az előtte járó fényességből jégeső és izzó parázs tört elő. ¹⁴Mennydörgésben szólt az Úr az égből, a Magasságbeli hallatta szavát. ¹⁵Kilőtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta őket. ¹⁶Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtől, Uram, leheletednek haragos zúgásától. ¹⁷Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyéről. ¹⁸Elragadott ádáz ellenségeimtől, gyűlölőimtől, akik erősebbek nálam. ¹⁹A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt. ²⁰Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett. ²¹Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem. ²²Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtől. ²³Minden parancsát szem előtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam. ²⁴Vétek nélkül jártam színe előtt, a bűntől távol tartottam magam. ²⁵Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem. ²⁶Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy. ²⁷A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra. ²⁸A leigázott népnek szabadulást hozol, a gőgös tekintetet megalázod. ²⁹Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet. ³⁰Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át. ³¹Isten útja egyenes, az Úr szavát a tűz kipróbálta, pajzsa ő mindenkinek, aki nála keres menedéket. ³²Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? ³³Isten felövezett erővel, feddhetetlenné tette utamat. ³⁴Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel. ³⁵Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta. ³⁶Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erősen tartott], jóságod naggyá tett engem. ³⁷Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott. ³⁸Üldöztem ellenségeimet s utolértem őket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek. ³⁹Lesújtottam őket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak. ⁴⁰A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad. ⁴¹Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyűlöltek, azokat semmivé tettem. ⁴²Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk. ⁴³Én pedig szétvertem őket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam őket. ⁴⁴Kiragadtál a lázongó tömegből, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek, ⁴⁵és első szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet kerestek, ⁴⁶az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elő váraikból. ⁴⁷Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének! ⁴⁸Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta előttem. ⁴⁹Te, aki haragos ellenfeleimtől megmentettél s az erőszak emberétől elragadtál. ⁵⁰Ezért áldalak, Uram, a népek előtt, dicsőséget zengek nevednek. ⁵¹Hiszen nagy győzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár