A TISZTA SZÍVŰ EMBER KÖNYÖRGÉSE

17 ¹(Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel! ²Tekinteted ítélkezzék fölöttem, hiszen szemed az igazságot nézi! ³Ha szívemet megvizsgálod és éjjelente kifürkészed, s ha tűzben kipróbálsz is, nem lelsz hamisságot bennem. Nem vétkezik a szám, ⁴mint emberek szoktak, ajkaidnak szavait megtartottam. A kijelölt ösvényen ⁵haladnak lépteim a te nyomaidon: így nem botlik lábam. ⁶Hozzád kiáltok, s te meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füled, jusson eléd szavam! ⁷Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat, hisz megmented az ellenségtől azokat, akik jobbodhoz menekülnek! ⁸Védj meg, mint szemed világát, szárnyad árnyékában oltalmazz, ⁹az álnokoktól, akik erősen szorongatnak! Elleneim bőszülten körülvesznek, ¹⁰megkeményítik érzéketlen szívüket, szájuk elbizakodottan beszél. ¹¹Már körülfognak, és szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre. ¹²Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les. ¹³Kelj fel, Uram, szállj szembe vele, terítsd a földre, kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól! ¹⁴Uram, karod szabadítson meg az emberektől, e világ halandóitól, akiknek csak ez az élet a részük! Amit félretettél, töltsd el vele testüket! Hadd bővelkedjenek fiakban, s amijük megmarad, azt hadd örököljék gyermekeik! ¹⁵Ám én igazságban meglátom színedet, s arcod fog betölteni, ha fölébredek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár