102 (101). ZSOLTÁR. IMA MEGPRÓBÁLTATÁSBAN

102 ¹(Egy szenvedő imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.) ²Hallgasd meg imámat, Uram, kiáltásom jusson színed elé! ³Ne rejtsd el előlem arcodat megpróbáltatásom napján! Fordítsd felém füled, ha hozzád kiáltok, hallgasd meg sietve szavam! ⁴Mert napjaim tovatűnnek, mint a füst, tagjaim égnek, mint a tűz. ⁵Kiaszott, mint a fű, s kiszáradt a szívem, elfelejtettem megenni kenyerem. ⁶Sóhajtozván emésztem magam, bőröm csontomra tapadt. ⁷Hasonlítok a pusztában lakó pelikánhoz, olyan lettem, mint a bagoly a romok közt. ⁸Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetőn. ⁹Ellenségeim folyton gúnyolnak, akik dicsérnek, azok nevemmel átkozódnak. ¹⁰Kenyerem úgy eszem, mint a hamut, és italom könnyeimmel vegyül. ¹¹Mert haragszol rám, s megvonod kegyelmed. Magadhoz emeltél, de most újra elvetsz, ¹²napjaim olyanok, mint a sűrűsödő árnyék, magam meg elszáradok, mint a fű. ¹³Ám te, Uram, örökké megmaradsz, és neved fennmarad minden nemzedéken át. ¹⁴Kelj föl és könyörülj meg Sionon, mert eljött az idő, hogy irgalmas légy hozzá; már itt van az óra. ¹⁵Sion kövei kedvesek szolgáidnak, sírás fogja el őket romjain. ¹⁶Akkor majd félik a pogányok az Úr nevét, és a föld minden királya meghajol Fölséged előtt: ¹⁷Ha majd az Úr újra fölépíti Siont, ha megjelenik fönségében, ¹⁸ha meghallja a szegények kiáltását, és nem veti el többé imájukat. ¹⁹Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak. ²⁰Mert az Úr letekintett fönséges szentélyéből, rátekintett a földre az égből. ²¹Meghallotta a foglyok sóhajtását, és megszabadította a halálra szántakat. ²¹Szolgáid fiai akkor biztonságban élnek, és törzsük megmarad színed előtt mindörökre, ²²hogy az Úr nevét hirdessék a Sionon és Jeruzsálemben dicsőségét, ²³ha majd összegyűlnek ott a népek, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. ²⁴Útközben megtört az erőm: Engedd tudnom, mily kevés napjaimnak (száma). ²⁵Ne ragadj el életem derekán, te, akinek évei túlnőnek minden nemzedéken. ²⁶Az idő kezdetén te teremtetted a földet, és az ég a te kezed alkotása. ²⁷Ezek elmúlnak, de te megmaradsz, és mint a köntös, elavulnak mind. Cseréled őket, mint a ruhát, és megváltoznak. ²⁸De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget. ²⁹

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár