Keresés a Bibliában

102

1A szegény imádsága, amikor bajban volt,
és panaszát az Úr előtt kiöntötte.

2Uram, hallgasd meg imádságomat,
és kiáltásom jusson eléd.

3Ne fordítsd el tőlem arcodat soha,
amikor engem szorongatás ér;
Hajtsd hozzám füledet,
amikor csak segítségül hívlak, sietve hallgass meg.

4Mert füstként enyésznek el napjaim,
és csontjaim szárazak, mint a forgács.

5A szívem, mint a lekaszált, kiszáradt széna,
még azt is elfelejtettem, hogy kenyeremet megegyem.

6Annyit jajveszékel szavam,
hogy a bőr már a csontomra szárad.

7A puszta pelikánjához hasonlítok,
olyan lettem, mint a bagoly a romok között.

8Virrasztok és olyan vagyok,
mint a magános veréb a háztetőn.

9Ellenségeim szüntelenül gyaláznak,
gyűlölőim összeesküdtek ellenem.

10Bizony kenyér gyanánt hamut eszem
és könnyel vegyítem italomat

11haragod és bosszúságod miatt,
mert felemeltél s a földre sújtottál engem.

12Napjaim hanyatlanak mint az árnyék,
magam pedig mint a széna száradok.

13De te, Uram, megmaradsz örökre,
és emlékezeted nemzedékről nemzedékre.

14Te majd felkelsz és megkönyörülsz Sionon,
mert itt az ideje, hogy megkönyörülj rajta,
valóban itt az ideje!

15Hisz szolgáid szeretik köveit,
és romjait fájdalommal látják.

16De félik majd nevedet a nemzetek, Uram,
s a föld minden királya fölségedet.

17Mert felépíti az Úr Siont,
és megnyilvánul dicsőségében.

18Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát,
és nem veti meg könyörgésüket.

19Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek,
hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.

20Mert letekint szent magasságából,
lenéz az Úr a mennyből a földre,

21hogy meghallja a foglyok jajgatását,
és megmentse azokat, akiket halálra szántak;

22Hogy hirdessék Sionon az Úr nevét
és az ő dicséretét Jeruzsálemben,

23amikor majd egybegyűlnek a népek és az országok,
hogy az Úrnak szolgáljanak.

24Megtörte erőmet az úton,
rövidre szabta életemet. Így szóltam:

25»Istenem, ne ragadj el engem életem közepén,
hiszen a te éveid nemzedékről nemzedékre nyúlnak.

26Kezdetben megteremtetted a földet,
s a te kezed művei az egek.

27Azok elmúlnak, de te megmaradsz;
Mint a ruha, mind elavulnak,
váltod őket, mint az öltözetet és elváltoznak.

28Te azonban ugyanaz maradsz és éveid nem fogynak el.

29Szolgáid fiainak mindenkor lesz lakásuk,
és utódjuk megerősödik majd színed előtt.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

102,1 Egyéni panaszdal (az ötödik bűnbánati zsoltár).

102,14 Himnikus rész, feltételezhetően egy Sion-ének részlete, amely a fogság idejéből való. Az imádkozó a lerombolt szentélyt siratja, és imádkozik annak helyreállításáért. Bizonyos benne, hogy az örökkévaló Isten (vö. 13.v.) meghallgatja imáját és megszabadítja őt.

102,24 Személyes könyörgés Istenhez (a 12. vers folytatása).

102,29 A zsoltár a bizalom szavaival fejeződik be.

Következő zsoltár