A régi és az új áldozat.

10 ¹Mivel a törvény a jövendő javak árnyéka, de nem a valóságok képe volt, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevőket, amelyeket évről évre megszakítás nélkül bemutattak. ²Nemde abbahagyták volna az áldozat bemutatását, ha a bemutatók egyszeri megtisztulás után megszabadultak volna a bűntudattól. ³Ellenkezőleg, éppen ez emlékeztette őket évről évre a bűnre. ⁴Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. ⁵Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: Áldozatot és felajánlást nem kívántál, de testet alkottál nekem. ⁶Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. ⁷Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van. ⁸Először tehát ezt mondta: „Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, és nem telt benne kedved”, jóllehet ezeket a törvény írta elő. ⁹Azután így folytatta: „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. ¹⁰E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk. ¹¹Minden pap naponta elvégzi szolgálatát, és ugyanazt az áldozatot többször bemutatja, ezeknek azonban nincs erejük a bűn eltörlésére. ¹²Ő ellenben csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján. ¹³Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt. ¹⁴Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. ¹⁵Ezt bizonyítja a Szentlélek is, amikor így szól: ¹⁶Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük – mondja az Úr. – Törvényemet szívükbe adom és elméjükbe írom, ¹⁷bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem. ¹⁸Ám ahol ezek bocsánatot nyertek, ott nincs szükség bűnért való áldozatra.

IV. HITBELI HŰSÉG

Buzdítás az állhatatosságra.

¹⁹Testvérek, Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe. ²⁰Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk. ²¹Főpapunk is van, akit az Isten a népe fölé rendelt. ²²Járuljunk hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le. ²³Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. ²⁴Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. ²⁵Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot. ²⁶Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért, ²⁷hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat. ²⁸Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. ²⁹Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét. ³⁰Ismerjük jól, azt, aki így szólt: „Enyém a megtorlás, s én megfizetek.” Majd ismét: „Az Úr ítélkezik népe fölött.” ³¹Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni. ³²Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok. ³³Részint szidalmazásnak és szorongatásnak voltatok kitéve, részint közösséget vállaltatok azokkal, akik hasonlóképpen szenvedtek. ³⁴Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviseltétek, abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek. ³⁵Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte. ³⁶Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek: ³⁷Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő és nem késik. ³⁸Az igaz ember a hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem. ³⁹Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet